Vámos József: Ezékiel könyve I. (Budapest, 1989)

Öldöklő angyalok, kerúbok gyújtogató tüze 9-10. fejezet

és megítélő Isten tudja, akihez így imádkozhat minden idők hívő embere, s amely imádságra Jézus Krisztus igéjét kapja válaszul: Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm. Füves legelőkön deleltet, Csendes vizekhez terelget engem. Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ő nevéért. Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem. Asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme láttára. Megkened fejemet olajjal, csordultig van poharam. Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján, és az Úr házában lakom egész életemben. (Zs 23.) „Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért." „Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem, ahogyan az Atya ismer engem, én is ismerem az Atyát: és én életemet adom a juhokért." (Jn 10,11; 14-15) Öldöklő angyalok, kerubok gyújtogató tüze 9-10. fejezet 9,1-11; (1) Ezután így kiáltott nagy hangon a fülem hallatára: Eljött a város büntetésének ideje. Mindenkinek a kezében ott van már a pusztító eszköz. (2) íme, hat férfi jött a Felső-kapu felől, amely északra néz, fegyver volt mindegyiknek a kezében. De volt közöttük egy gyolcsba öltözött férfi, akinek íróeszközök voltak az oldalán. Bejöttek és odaálltak a rézoltár mellé. (3) Ekkor Izráel Istenének a dicsősége felemelkedett a kerubról, amely fölött volt, a templom küszöbéhez vonult, és ott szólította a gyolcsba öltözött férfit, akinek az oldalán íróeszközök voltak. 71