Vámos József: Ezékiel könyve I. (Budapest, 1989)

A vevő ne örüljön, az eladó ne búsuljon 7. fejezet

tény: a világ természeti és anyagi kincseit az emberiség néhány százaléka mondhatja a magáénak, és az, hogy a Föld lakói egy részének viszonylagos jóléte mellett százmilliók éheznek és évente többmillióan halnak éhen. S nálunk - társadalmunkban, gyülekezeteinkben - mintegy kétmillióan élnek a létminimum alatt. Ebben a helyzetben azért nem lehet tompítani Jézus Krisztus sokunk felé hangzó szavai élét, hanem sokkal inkább fel kell erősítenünk azokat a próféta kijelentésével: „minden gazdagságot utolér a harag", az Úr haragja. Utoléri a mi szerény gazdagságunkat is, ha... 4. Végül: kötelességünk arról szólni, hogy a Szentlélek Úristen hogyan alakította tovább, formálta át a „harag napjáról" szóló úri kijelentést. Alakította, formálta úgy, hogy az egymást követő isteni ítélethirdetések és azok bekövetkezte után, „megemelte", más dimenzióba helyezte ennek a kifejezésnek a tartalmát: a földi világnak, a Világmindenségnek, az Úr által megszabott cél elérése előtti pillanatban, ítélet alá kell kerülnie. Jóel próféta már így, ebben „megemelt" értelemben hirdeti az igét: „Reszket előtte a föld, megrendül az ég. A nap és a hold elsötétül, a csillagok elvesztik fényüket. Az ÚR mennydörög serege előtt. Roppant nagy a tábora, hatalmas parancsának a végrehajtója. Nagy és igen félelmetes az URnak a napja! Ki bírja ki azt!?" (2,10-11) Teljes értelmét Jézus Krisztus adta meg az utolsó ítéletről és a visszajöveteléről szóló példázataiban és mondataiban. így például: „Ama napok nyomorúsága után pedig a nap elsötétedik, a hold nem fénylik, a csillagok lehullanak az égről, és az egek erői megrendülnek. És akkor feltűnik az Emberfiának jele az égen, akkor jajgat a föld minden népe, és meglátják az Emberfiát eljönni az ég felhőin nagy hatalommal és dicsőséggel. És elküldi angyalait nagy harsonaszólóval, akik egybegyűjtik az ő választottait a négy égtáj felől, az ég egyik sarkától a másik sarkáig." (Mt 24,29-31) 64