Vámos József: Ezékiel könyve I. (Budapest, 1989)
Azok a hegyek, azok a halmok 6. fejezet
A válasz második fele az elsőből következik: az, hogy a mindenkori Izráel életét az őt kiválasztó Isten állandó jelenléte, szüntelenül kinyilvánított akarata határozta meg, egy olyan sajátságos helyzetet teremtett, amely azóta is egyedülálló az emberiség történetében. Azt, hogy az ÚR és népe egyetlenegy valóság. Egyetlenegy valóság - a hitben, a kegyességben, a társadalomban, később: az Isten akarata ellenére kialakult államban. Ha ennek a valóságnak bármely eleme meggyöngült vagy semmibe vész, akkor a nép élete válik bizonytalanná, és társadalmi-állami berendezettsége is megsemmisülhet. Az idegen hatások ezért egyszerre bomlasztották, bomlaszthatták az Isten és népe közötti szövetséget, és okoztak, okozhattak népi-nemzeti katasztrófákat. Az egyházzal sincs ez másképp még akkor sem, ha Isten a Jézus Krisztusban egy másfajta, egy új szövetséget kötött az egész emberiséggel. Nincs, mert ha a Szentlélek által kiválasztottak közönsége alkalmazkodik az őt körülvevő, az őt is magába foglaló világhoz - akár a hitében, akár a kegyességében, akár az erkölcsiségében -, akkor ő is és egyoldalúan bontja fel ezt a szövetséget, s ő is végveszélybe kerül, kerülhet. A törvény tehát már Ezékiel előtt megszabta az Isten és népe közötti viszonyt és kizárta az „idegen istenek" tiszteletének lehetőségét, s így szóltak a prófétaelődök is. Mindezek a törvények - a Jeremiás által képviselt és támogatott törvényreform is -, a prófétai, szigorú kijelentések pusztába kiáltott szavak maradtak még akkor is, ha fenyegető tartalmuk valósággá lett. Hogy miért történt és miért történhet ez így, azon gyakran elgondolkozom márcsak azért is, mert az ilyen végiggondolást a vállalt szolgálatunk kötelezővé teszi a számunkra. Legyen szabad azért ebből az önvizsgálatból egy gondolatsort lejegyeznem. Azt szokás mondani, hogy a hívő ember élete könnyebb, problémamentesebb, mint azoké, akik nem akarnak vagy képtelenek Istenben hinni. Könnyebb, mert a hívő embernek örömében és bánatában van kihez fordulnia, van kitől még több örömöt vagy vigasztalást kapnia, hite pedig megerősíti őt az élet, a világ minden zűrzavarában, minden ellentmondásaiban. Ez így igaz, mármint félig igaz. Félig igaz, úgy, hogy a Jézus Krisztusba vetett hit megadja ezeket a semmihez sem hasonlítható ajándékokat - az örök élet, az üdvösség kegyelmi ajándékával 57
