Vámos József: Ezékiel könyve I. (Budapest, 1989)

Összetöröm a kenyér botját 4-5. fejezet

a valóság pedig nem egyszerűen hitbeli, hanem magatartásbeli: erkölcsi, és nem is nagyon eltávolodva, politikai valóság. Ez az erkölcsi, magatartásbeli - de maradjunk meg ennél a kifejezésnél is: politikai - tartás ugyan nem feltétele az üdvösségnek, de jele annak az Istenbe vettetett, mindent átfogó hitnek és bizodalomnak, amely nélkül sem létezni, sem igazán élni nem lehet. Ezékiel könyvében tizenkét ilyen jelképes cselekedetről olvashatunk, amelyekből ebben a két fejezetben négyszer kaphatunk példát arra, hogy az Úr milyen egyszerűen, életszerűen - megismételve önmagamat, azt is állíthatom, hogy milyen gyermekien - közölte, közölheti a maga akaratát. Közli, közölheti - akár megértjük, akár nem akarjuk megérteni. Vegyük sorba ezt a négy jelképes cselekedetet: Jeruzsálem ostroma - 4,1-4 A próféta azt a parancsot kapja, hogy vegyen elő egy téglát pontosabban: a babilóniaik által írásra használt nyers agyagtáblát - és rajzoljon arra. Rajzolja le a szent várost, rajzoljon ostromgépeket, sáncokat, majd tegyen egy vaslapot maga és a tégla közé: „így legyen ostrom alatt, így ostromold!" Ennek az igeszakasznak az élménybeli alapja a próféta személyes tapasztalata lehet: Jeruzsálem Kr. e. 597-es ostroma, és időleges elfoglalása. Ezt az eseményt Ezékiel már érett ifjúként élte meg és így néhány vonallal nagyon pontosan rögzíti le a maga korabeli városvívó haditechnika minden fontos elemét. Olyan pontossággal teszi ezt, hogy ezekből bármely mai hadtörténész pontosan meg tudja állapítani és le tudja írni az asszír-babilóniai hadsereg várostromló hadműveleteit. Persze, a prófétát körülvevő emberek és a mai olvasó vagy igehallgató számára nem ezek a rajzok hordozták, hordozzák az üzenetet, hanem azok fenyegető tartalma. A szűkszavú leírásból nem derül ki, hogy hányan és milyen indulattal vették körül abban az órában a prófétát és az sem, hogy miképpen reagáltak a látottakra. Azt viszont Ezékiel könyvéből és Jeremiás megnyilatkozásaiból, valamint más ószövetségi híradásokból is tudjuk, hogy maguk a jeruzsálemiek és a velük szoros kapcsolatban lévő deportáltak egy öntelten hamis remény47