Vámos József: Ezékiel könyve I. (Budapest, 1989)

Összetöröm a kenyér botját 4-5. fejezet

azt szeretném ismételten hangsúlyozni, hogy mindez hozzá tarto­zik az író-költő próféta egész tevékenységéhez s úgy, hogy éppen a következő fejezetekben teljesedik ki ez a szótlanság. Összetöröm a kenyér botját 4-5. fejezet 4,1—17 :(1) Te pedig, emberfia, fogj egy téglát, tedd magad elé, és véss rá egy várost: Jeruzsálemet! (2) Vedd ostrom alá, építs vele szemben ostromgépeket, emelj sáncot, állíts fel táborokat, helyezz el körülötte faltörő kosokat! (3) Azután fogj egy vaslemezt, tedd oda mint egy vasfalat magad és a város közé, szegezd rá a tekinte­ted: így legyen ostrom alatt, így ostromold! Intő jel ez Izráel házának. (4) Azután feküdj a bal oldaladra, és vedd magadra Izráel házá­nak a büntetését! Addig kell elszenvedned büntetésüket, ahány napig így fekszel. (5) Napokban kifejezve adtam meg büntetésük éveit: háromszázkilencven nap. így szenvedd el Izráel házának büntetését! (6) Ha ezt kitöltötted, másodszor feküdj a jobb oldalad­ra, és szenvedd el Júda házának büntetését negyven napig. Egy-egy évet egy-egy napban adtam meg. (7) Szegezd tekinteted Jeruzsálem ostromára, tűrd fel ruhád ujját, és prófétálj ellene! (8) Megkötöz­lek, és nem fordulhatsz egyik oldaladról a másikra, míg le nem telnek ostromod napjai. (9) Azután végy búzát, árpát, babot, lencsét, kölest és tönkölyt; tedd azokat egy edénybe, és készíts magadnak kenyeret! Ahány napig fekszel az oldaladon, azt edd: háromszázkilencven napig! (10) Húsz sekel súlyú ennivalót ehetsz naponként, mindig ugyanab­ban az időben egyed! (11) Vizet is mérték szerint igyál: egyhatod hint, mindig ugyanabban az időben igyad! (12) Mint az árpakenye­ret úgy egyed, de emberi ganéjon süsd meg a szemük láttára! (13) Ezt mondja az ÜR: így eszik majd Izráel fiai tisztátalan kenyerüket a népek között, amelyek közé elűzöm őket. (14) De én ezt mondtam: Jaj, Uram, URam! Én még nem tettem magamat tisztátalanná ifjúkoromtól fogva mostanáig sohasem azzal, hogy elhullott vagy széttépett állatot ettem volna, és nem vettem a szám­41

Next

/
Thumbnails
Contents