Vámos József: Ezékiel könyve I. (Budapest, 1989)

Olyan édes volt a számban, mint a méz 2,1-3,3

hogy gyomlálj és irts, pusztíts és rombolj, építs és plántálj!" (1,9-10) Ami pedig szokatlannak mondható: Ezékiellel ez történik: miután megkapja, az engedelmességre való felszólítást, láthatóvá válik egy kéz (az ÚR keze?), benne egy tekerccsel, amit meg kell ennie. A jelenet szokatlanságát még fokozza az, hogy a tekercsnek mind a két oldalán van írás, és ez azért mondható rendkívülinek (mondhatjuk így is: nyomatékosnak), mert az ókorban a tekercsnek csak az egyik oldalára írtak, mert különben a betűk „átütése" olvashatatlanná tette volna mindkét oldalt. A próféta siratóéneket, sóhajt, jajszót pillant meg, azaz: nem olvassa el az egész szöveget, hanem a szeme mintegy rábukkan ezekre a fenyegetően gyászos szavakra. A fenyegető szavak - nyilván - az Izráel elleni ítéletből valóak, és ezért telve keserűséggel. Telve keserűséggel, s mindaz, ami a tekercsre fel van jegyezve, be fog következni; Izráel pedig telve lesz a siratóénekek kései szomorúságával, sóhajjal és jajszóval. Ezt a keserű tekercset kell Ezékielnek megennie, hogy prófétaként elmehessen Izráel házához, s mikor ezt megteszi, mikor „telerakja hasát", megtölti vele a gyomrát, akkor olyan édes volt a szájában, mint a méz. A próféta elhivatás-víziója eme részének legalább három szimbolikus-jelképes jelentése van. 1. Isten sejtetni engedi, hogy nemcsak ítéletes szavakat ad majd a próféta szájába, hanem a szabadulás, az üdvösség ígéretének igéit is (pL: 11,14-21). 2. Az Úr által adott igék a próféta húsává, vérévé lesznek úgy, hogy abból táplálkozik, és úgy, hogy mindennapi tápláléka lehet annak a népnek is, amelyhez küldetett. 3. Isten igéje - sokszori, az ember számára jótékony keserűséget okozva is - valóban olyan édes, mint a méz. „Az Úr döntései igazak, mindenben igazságosak, kívánatosabbak az aranynál, sok színaranynál is, 34