Vámos József: Ezékiel könyve I. (Budapest, 1989)

Leírni a leírhatatlant - kimondani a kimondhatatlant 1,4-28

ugyanígy (2Móz 19) vagy úgy, hogy ez a dicsőség betölti a kijelentés sátrát (2Móz 40,34-38). (Ezékiellel is valami hasonló történik, amikor leírja: „A fejük fölött levő boltozaton fölül egy zafírfényű trónus alakja látszott, a trónus alakja fölött pedig emberhez hasonló alak látszott...) Az ÚR hangját, szavát számtalanul sokan hallották és nemcsak Mózes vagy a próféták, hanem Bálám is, akinek oktalan szamarát „az ÚR beszédre nyitotta" (4Móz 22,28). S a korántsem teljes felsorolásból, párhuzamokból nem hagyhatjuk ki a fényözönben megjelenő szivárvány képét sem, mert ez az égi tünemény az embert mindig Istennek az emberrel kötött örök szövetségére emlékezteti (lMóz 9,1-17). A próféta látomása tehát a Szentírásból „megtanulható", az elődei történeteiből kiolvasható, a természeti világban és a maga környezetének művészeti alkotásaiban látható valóság elemeiből épül fel. Felépül úgy, hogy nem ezek az alkotóelemek a lényegesek (ezek csak eszközök), hanem az a döntően fontos, amit e képekkel, e szavakkal kíván leírni, kifejezni. Ez a feladat próbára teszi egész emberségét. Figyeljük csak meg, ahogyan szavakat, mondatrészeket ismételget. Mintha dadogna. Ez a dadogás nem jelenti azt, hogy beszédhibás lett volna - ahogyan ezt többen állítják -, hanem csak annyit, hogy képtelen a látottakat a maguk teljességében leírni, elmondani. Szóval, le kell írnia a leírhatatlant: az ÚR dicsőségének a látványát; ki kell mondania, a kimondhatatlant: Isten akaratának megnyilatkozását. Igen, ezt az emberfeletti feladatot, szolgálatot bízza Isten a prófétára: leírni az Ő dicsőségét, hirdetni az Ő akaratát. Valljuk be: Ezékielt csak elismerés illeti azért, ahogyan ezt a szolgálatot teljesítette és azért is, ahogyan Isten dicsőségét velünk is megláttatja, akaratát számunkra is nyilvánvalóvá teszi. Ez az elismerés azonban nem elegendő. Nem elegendő, mert Isten dicsőségének és akaratának hirdetése, megláttatása, kiábrázolása és megélése minden korok hívő emberének az Úrtól kapott megbízatása. Hogyan tegyük mi ezt? Hogyan tegyük akkor, amikor nekünk nincsen, nem lehet 26