Vámos József: Ezékiel könyve I. (Budapest, 1989)

A próféta kora, élete és munkássága 1,1-3

- Az 597-ben elhurcoltak számáról a tudósítás - bizonyíthatóan - eltúlzottan pontatlan adatokat közöl. Hogy milyen tévedés miatt teszi ezt, azt ma már nem tudhatjuk, de az a tény, hogy Cidkijját, az új királyt, mintegy tíz éven át komoly udvartartás vette körül, és számottevő volt a hadserege is. Ezért inkább azt fogadhatjuk el, amit Jeremiás 52,28-ban olvashatunk, ahol a próféta 3023 deportáltról tud, de úgy, hogy ez a számadat csak a férfiakra vonatkozik. Ugyanakkor - és ezt alig merem leírni az egyik amerikai kutató szerint ebben az időszakban 240 ezer ember élt Jeruzsálemben és környékén. - Ez utóbbi kutatói becslés azért a szövegünkből is igazolható, éspedig ebből a mondatból: „Nem maradt más otthon, csak az ország nincstelen népe." A régebbi szakértőket - sok minden mással együtt - nagyon megtévesztette a „csak" szócska - számszerűen és tartalmilag is. Számszerűleg úgy, hogy azt vélték: a lakosság nagyobb részét érintette a kényszerű áttelepítés, tartalmilag pedig abban a vonatkozásban, hogy csak a fogságba vittek sorsával foglalkoztak. Ma azon az állásponton vagyunk, hogy a „nincstelen nép", azaz: a jeruzsálemi és a főváros környéki szegény emberek (bérmunkások, rabszolgák, parasztok) helyzetével legalább olyan mértékben kell foglalkoznunk, mint a vezetők rétegével. Ezt kell tennünk, mert ők voltak a mindennapi élet kárvallottjai és a háborúk áldozatai. Ki voltak szolgáltatva a saját vezetőiknek és a háborús eseményeknek. Az, hogy ők otthonmaradtak, nem könnyebbítette, hanem súlyosbította a dolgukat: olyan bűnök miatt kerültek még kiszolgáltatottabb helyzetbe, amit nem ők, hanem mások követtek el. Azok, akik az özvegyekkel, az árvákkal együtt őket is kisemmizték, a társadalom peremére taszították. Ügyüket a próféták felvállalták, de igazán azonosulni velük csak az a Jézus Krisztus tudott, aki boldogoknak mondotta a „szegényeket". - Végül: Ezékiel és családja ezzel az első deportálási hullámmal került új lakóhelyére, a babiloni Kébár csatorna partjára. A próféta papi családba való, aki a harmincadik életévét elérve, bizonyos feltételek mellett (3Móz 21,17-24) pappá lehetett, illet16