Vámos József: Ezékiel könyve I. (Budapest, 1989)

Aszerint ítéllek el, ahogyan éltél, és amit tettél 24,1-14

hogy a Hilkijja főpap által megtalált törvénytekercs tartalmát, pontosabban: terjedelmét, a Mózes 5. könyvében elfoglalt, teljesen bizonyos helyét képtelen meghatározni. Ez azonban csak fele a valóságnak. Fele, mert ugyanakkor ez az esemény mindenképpen beleillik abba az^általános képbe, amelyet elsősorban a kort megelőző próféták (Amosz, Ézsaiás) igehirdetései, másodsorban a Királyok könyvének bizonyos szakaszai, és Jeremiás, Ezékiel próféciái elibünk állítanak. Ez a kép pedig arról tanúskodik, hogy a 622-es reformációra nemcsak vallasi-hitbeli okok - talán elsősorban nem is ezek - miatt, hanem a társadalmi visszásságok miatt volt szükség. Ebben a vonatkozásban erre a korra az jellemző, hogy a régi, a patriarkális rend (amelyben az „atyák" adták a tekintélyt) felbomlott. Az a rend ment veszendőbe, amely a nép történetének korábbi szakaszaiban életképesen virult. A gyökeres változás előbb Dávid és Salamon - tehát a monarchikus királyság kialakulása - korában, majd méginkább az Omridák idejében (lKir 16,15—34-től következő szakasz; időileg: a kb. 885-ös esztendőtől terjedő negyven év) következett be. Bekövetkezett annak ellenére, hogy a régi rendhez szokott néprétegek erőteljes ellenállást fejtettek ki az újfajta, az eddigiektől eltérő, de törvényszerű gazdaságitársadalmi rend ellen. Ez a kikerülhetetlen változás hozta a továbbiakban magával a mózesi törvények és a kegyesek által mindig is elítélt pénzkereskedelmet s ezzel együtt: az adósrabszolgaságot. Az anyagi, gazdasági viszonyok megváltozásával - természetszerűen - megváltozott a társadalmi rend is, és nemcsak az uralkodói központokban (Samáriában és Jeruzsálemben), hanem a falusi, vidéki közösségekben is. Ezek a közösségek felbomlanak, tagjaik nincstelenné válnak. A formáiban bonyolult krízis nehézségei éppen ez utóbbiakat: a földet vesztett és ezért sok esetben rabszolgaságba süllyedt, és a régihez érthető, de tragikus módon ragaszkodó, falusi-vidéki közösségeket, azok tagjait érintették. A gazdasági változásokat pedig megnehezítették az állandóan újratermelődő „újgazdagok" anyagiassága, mérhetetlen önzése: a vagyonszerzés, a harácsolás - Isten által megítélt - mindenféle formái. S hogy,ez valóban így volt, keserű mondatok sorát tudnánk Amósz, Ézsaiás próféta igehirdetéséből idézni, mint ahogyan visszacsenghetnek Ezékiel hasonló tartalmú igéi is. 119