Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

III. Jézus Galileában

azért, mert olvasói nem tudták volna elképzelni a tető kiásását. — 2: Lukács Mk 2,1—12 alapján beszéli el ezt a történetet. Bevezetését és befejezését átdolgozza; paradoxa: csodálatos, különös, szokatlan, ellenmondásos dollgok. Farizeusok és írástudók között 17. Lukács először szól farizeusokról és írástudókról Jézus körül. Kik voltak ezek? A farizeusok Jézus korában mintegy hatezren voltak, közösséget alkotva kötelezték magukat a törvény rendelkezéseinek, különösen a kultuszi tisztaságra és a tizedre vonatkozó előírásoknak pontos megtartására. Elkülönültek a törvényt kevéssé ismerő szegény néptől és a római hatóságokkal együttműködő jómódú vezető rétegektől. Elhatárolták magukat a zélótáktól is. Ezektől eltérően helytelenítették az erőszakos ellenállást, és azt tartották, hogy böjtöléssel, imádkozással, a bűnök levezeklésével kell megérdemelni Izráel szabadulását. Az írástudók külön rendet alkottak, mint a törvény szakértő magyarázói. Egy részük farizeusi, más részük papi körökből származott. A tekintélyesebbeket már Jézus korában rabbinak nevezték, iskoláik és tanítványaik voltak, közvetlen utódaikat ordinálták. Lukács nem említi, hogy ebben az esetben Jézus megfigyelésére jelentek-e meg Jeruzsálemből és a vidéki falvakból, de mindjárt az első találkozásnál érzékelhető az ellentét közöttük. Bűn és betegség 18—20. A farizeusok és írástudók ellenmondására az ad alkalmat, hogy Jézus egyébkénti szokásától eltérően éppen előttük jelenti ki a gyógyítással kapcsolatban a bűnbocsánatot. A rabbinizmus szoros összefüggést látott az egyes emberek bűne és betegsége, mint Isten büntetése között. Ezt általános szabálynak tekintették, és legfeljebb arról vitatkoztak, hogy van-e kivétel ez alól. A közös meggyőződést egy rabbi tömören így fogalmazta meg: „A beteg nem kel fel betegségéből, amíg meg nem bocsáttattak bűnei." Így gondolkodhattak azok is, akiket Jézus meggyógyított. A gyógyulásból arra kellett következtetniük, hogy Isten kegyelme feléjük, fordult, anélkül, hogy Jézus ezt kimondta volna. A bénult esetében azonban ezt külön kijelenti. Erre nemcsak a farizeusok és írástudók jelenléte adott alkalmat, hanem az is, hogy a beteg 96