Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

II. Az evangélium, kezdete

geken túlmegy az, hogy meglássa az üdvözítőt abban a gyermekben, akinél minden a szokásos rendben és a törvény szerint történik. Isten Lelke állítja Simeont abba a szolgálatba, hogy puszta létével, életben maradásával figyelmeztessen az ótestamentumi reménységek megvalósulásának közeli időpontjára. Nem tudni öreg volt-e, de tudott volt róla, hogy Isten kinyilatkoztatása alapján az emberi kor határán belül várta „Izráel vigasztalását": a Messiást. A Lélek láttatta meg vele azt is, hogy most lejárt szolgálata, mert megjelent a Messiás. Rövid zsoltárban maga Simeon tesz erről bizonyságot a templomban. A hivatalos nyelvben használt kifejezéssel szól a szolgálatból való elbocsátásról, amely az ótestamentumi szóhasználat szerint az élet végét is jelentheti (lMóz 15,2; 4Móz 20,27). Látta az üdvösséget és az Üdvözítőt, ezért megy el békességben. Az üdvösség ezen a helyen is átfogó jelentésű, mint 2,10-ben az üdvözítő. Két közérthető ótestamentumi képpel szemlélteti az üdvösség tartalmát. Jézus világosság a pogányoknak és dicsőség Izráelnek. Első Ézsaiás beszél arról, hogy az utolsó időkben felragyog az Ür világossága Jeruzsálemben az Űr templomában, minden nép oda gyülekezik és megtanul az Ürtól békében élni (Ézs 2,2—5). Második Ézsaiás az Ür Szolgájáról szól, aki világosságul rendeltetett minden nép számára (Ézs 42,6kk; 49,6kk). A rabbinizmus pedig elsősorban arra gondolt, hogy az Úr törvénye az a fényesség, amelyet Izráel terjeszt a világban. A másik kifejezés: a dicsőség itt nem Izráel dicsőségét, hanem Isten dicsőségét jelenti. Ez az a fényesség, amely Izráel számára Isten jelenlétéről tanúskodik, és a pásztorokat is körülvette Jézus születésekor (2Móz 24,16; 40,34; Ezék 3,23; Lk 2,9). Különösképpen a templomot tekintették az Ür dicsősége helyének, és remélték, hogy az utolsó időben ott ragyog fel Izráel és a népek előtt (lKir 8,11; Ézs 40,5; 60,1). Simeon a templomban a karján levő kisgyermekre tekintve tesz bizonyságot arról, hogy mindez a reménység éppen most és éppen így vált valóra. Jézus az a világosság, amely a népeket a béke útjára irányítja, és a fényesség, amely gyülekezete számára Isten jelenlétéről tanúskodik. Üjra a kiáltó ellentét a hallható ige és a látható valóság, Simeon szava és a kis gyermek között. Csak a Szentlélek ereje támaszthat olyan hitet, amely a kettőt egybefoglalja.