Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

II. Az evangélium, kezdete

hogy férfit nem ismert, amikor a második vers szerint el volt jegyezve Józseffel. Gondolták arra, hogy vagy az egyik vagy a másik szövegrész utólagos betoldás, de erre a feltevésre a régi kéziratok nem adnak alapot. Tény az, hogy ebben az időben 12 éves korában jegyezték el a leányt, és ettől kezdve jog szerint feleségnek számított. Rendszerint több mint egy év múlva történt az egybekelés, de addig az együttélés gyakorlatilag lehetetlen volt. Mária kérdését ez kellően indokolja. A válasz azt írja le, amiről az apostoli hitvallásban így teszünk bizonyságot: „fogantatott Szentlélektől". Arra nem lehet gondolni, hogy Lukács szerint ez az angyal jelenlétében, mintegy az ige hallására történt, mert valamennyi állítmány jövő időre utal. Az összehasonlító vallástudomány az olyan történetek tömegét hordta össze, amelyek istenségek és leányok vagy asszonyok „szent egybekeléséről" szólnak. Alapjában két mítosztípust ismerünk. A zsidó történetekben arról van szó, hogy Isten lehetővé teszi a gyermekáldást a szülők számára, mint Zakariás és Erzsébet esetében is. De Mária esete különbözik ettől. A hellenista történeteknél az istenség az apa szerepét tölti be személyesen vagy valamilyen megjelenési formájában. Ezzel sem egyezik Mária története, mert sem a Szentléleknek, sem a beárnyékolásnak sehol sem mutatható ki biológiai-szekszuális szerepe vagy jelentése. Az összehasonlítás alapján kitűnik, hogy Mária történetét nem lehet ezekből a mítoszokból levezetni. Marad mint egyetlen távoli analógia a bibliai teremtéstörténet, amely szerint Isten Lelke lebegett a vizek fölött, miközben igéjével teremtett: lMóz l,2k. Erre emlékeztet, hogy szövegünk nemcsak a Szentlelket, hanem Isten beszédét, ill. ígéretét ismételten említi a 37—38. versekben. Ez azt jelentené, hogy Isten Lelkének és igéjének teremtő ereje tette lehetővé a Megváltó emberré lételét. A szövegezés mindenképpen arra vall, hogy nem isteni titkokat akar felfedni, hanem az eredményre akarja felhívni a figyelmet: Isten Fia emberré lesz, és ebben az Isten közeledését váró világ reménységeinek beteljesedését láthatta. Mária erre a nagy ígéretre kérés nélkül kap jelt: Erzsébet esetét és az emlékeztetést arra, amit Isten mondott Ábrahámnak, hogy amit ígér, azt meg is teheti. Mária ezek után meghajol Isten ígérete és akarata előtt. A római katolikus teológia kiemeli a „történjék", latinul „fiat" szó súlyát. Szerintük Mária 4 Lukács evangéliuma 49