Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)
Befejezés
BEFEJEZÉS A bevezetésben elmondtuk, hogy Lukács olyan korban írta evangéliumát, amely nehéz idők után tele volt a békés fejlődés reménységével. Nem igazolódott azoknak a várakozása, akik a háborúkból és szenvedésekből azt következtették, hogy közel van Jézus eljövetelének ideje, és rövid időn belül vége lesz a világnak. A keresztyénségnek le kellett vonnia ebből a következtetéseket, és újra végig kellett gondolnia, mi a helye és feladata ebben a világban. Ugyanakkor a keresztyénség iránt érdeklődő körök is választ vártak arra a kérdésre, hogy mit akar a keresztyénség. A bevezetésben azt mondtuk, hogy Lukács ezekre a kérdésekre evangéliumával ad feleletet. Most visszatekintve pontosan meghatározhatjuk ennek tartalmát. Válasza szigorúan krisztocentrikus. Hirdeti azt a nagy örömöt, hogy a Messiás nem úgy jött el, ahogyan várták: messiási harcra, világi uralomra és világítéletre, hanem Üdvözítőül jött, hogy megmentse és megtartsa a világot. Ebből következik az a szigorúan krisztocentrikus etika, amely nem követel mást, mint ennek a világot üdvözítő Jézusnak a követését szeretetben. Lukács ennek alapján határozza meg az egyház helyét és feladatát ebben a világban, amit a következő három tételben foglalhatunk össze. Először: Hibás az az apokaliptikus eszhatológia, amely a történelmi megrázkódtatásokat figyeli, és különféle jelek alapján minél közelebbi időre reméli a világ végét. A keresztyénségnek tudnia kell, hogy Jézusért türelem alatt áll a világ, és ezért mennybemenetele és visszajövetele közé ékelődik az a történelmi korszak, amelyben az egyháznak tanúskodnia kell az ő szeretetéről. Másodszor: Hibás az a vallásos-politikai messianizmus, amely Isten országát szembeállítja a földi hatalmakkal, Istenért rajongva hirdet gyűlöletet a más hitűekkel szemben, és a hivők földi uralmára törekszik. A keresztyénségnek tudnia kell, hogy Jézushoz hasonlóan nem uralkodnia, hanem szolgálnia kell ebben a világban, a feszülő ellentétek között is meg kell 373
