Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

VII. Jézus feltámadása

net, azt most elmondja tanítványainak. Emlékeztetünk a vele kapcsolatban elmondottakra (24,25—27). De Jézus kiegészíti szavait azzal, hogy előre mutat a tanítványok feladatára. Fel­támadása nemcsak lezárása földi működésének, hanem kez­dete egy új időszaknak, amelyben „hirdettetik az ő nevében megtérés bűnök bocsánatára." A megtérés és bűnbocsánat is­mét jellemző vonása Jézus földi működésének, amely fő üt­közőpont volt ellenfeleinél, de sokak számára új élet kezde­tévé lett (5,20—26; 6,37; 7,36—50; 11,4; 17,3. 4). Ezt kell hir­detni most az ő nevében. A név említése azt jelenti, hogy nem a maguk hatalmával, hanem Jézus szolgálatában végzik ezt a munkát, és ha így végzik, akkor érvényes ez az ígéret: ,.Aki titeket hallgat, engem hallgat." (10,16.) Ez a bizonyság­tevő munka lépésről lépésre halad előre: „Elkezdve Jeruzsá­lemtől minden népnek." Jézus feltámadása megnyitja az utat az evangélium előtt Izráel népétől minden nép felé. Ezt az utat nem lehet megfordítani. Az evangélium szolgálatát min­dig az adott helyzetben és abból kiindulóan kell végezni. Nem mond tehát ellene a missziói parancsnak az, hogy a Cseleke­detek könyve szerint a tanítványok először Jeruzsálemben maradtak. Nem hanyagolták el legközelebbi munkaterületü­ket azért, hogy hirdessék az evangéliumot a világban. Ebben is követték Jézust, aki otthon Názáretben kezdte, hazájában Galileában folytatta, és azután ment Jeruzsálembe. A tanít­ványok tanúi Jézusnak. Feladatuk nem egyszerűen írásma­gyarázat, hanem tanúság arról, amit Jézus mondott és tett. Nem az írásról tesznek bizonyságot, hanem arról a meghalt és feltámadt Ürról, akiről a Szentírás is tanúskodik. Jézus erre készíti majd fel őket „erővel a magasságból". Teljesedik az az ígéret, hogy Jézus majd tűzzel és Szentlélekkel keresz­tel (3,16; Cs 2,3). Jézus a Szentlélek által végezte munkáját (3,22; 4,1. 14. 18; 11,20). Nélküle tanítványai sem végezhetik szolgálatukat. De kap Szentlelket mindaz, aki kéri (11,13). 4. JÉZUS MENNYBEMENETELE 24,50—53. (50) Kivezette őket Betániáig, és felemelve kezeit, megál­dotta őket. (51) És történt, hogy amíg áldotta őket, elvált tő­lük, és felvitetett a mennybe. (52) Miután leborultak előtte, 370

Next

/
Thumbnails
Contents