Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)
VI. Jézus szenvedése és halála
Kürénéből, Afrika északi részéből származott (ma Líbia). Történetileg helytálló lehet ez az elbeszélés, mert az őskeresztyénségben sok más kürénéi is volt. Talán Simon megtérése nyomán? (Cs 2,10; 6,9; 11,20; 13,1). Jézus a többi evangéliumok szerint nem szólal meg a Pilátusnak adott választól keresztre feszítéséig. Egyedül Lukács írja le szavait, amelyeket a kereszt felé vezető úton mondott. Római szokás szerint a halálra ítélteket elrettentő például a legforgalmasabb helyen és időben kísérték a vesztőhelyre. Jézust a templom közelében levő helyőrségi palotából nyugatra vezető fő úton vitték végig. A forgalmas úton nőtt a tömeg, és az asszonyok szokásuk szerint siratták Jézust. Ehhez kapcsolja szavait. Ahogyan a hódolatot nem fogadja el, úgy a siratást is elhárítja (11,27. 28; 18,19). Jeruzsálem sorsára emlékeztet, amely az asszonyokat fogja leginkább sújtani (21,22). A végső nyomorúságot a prófétai apokaliptika képeivel érzékelteti: a szenvedés elől nem lehet hova elrejtőzni (Hózs 10,8; Jel 6,16; 9,6). Szavait a helyzetre alkalmazott közmondással zárja. A tűz hamarabb kap bele a száraz fába, mint a zöldelőbe. A tűz a szenvedés vagy az ítélet tüze. Jézus a közmondást megfordítja, amikor alkalmazza. A tűz belekapott a zöldelő fába, mennyivel inkább a szárazba! Ezért ha van okuk sírni, magukat sirassák inkább. Jézus Jeruzsálemet siratta, amikor a városba lép, és siratására szólít, amikor elhagyja. Többször beszélt már Jeruzsálem sorsáról (13,34—35; 19,39. 46). Amit ezzel kapcsolatban mondtunk, az itt is érvényes. Jézus még a kereszthez vezető úton sem ítéli el, hanem megtérésre hívja népét, hogy el ne vesszen. A száraz fa képe azonban figyelmeztetés a keresztyénségnek is (13,1—9)! 12. JÉZUS A KERESZTEN 22,32—43. (32) Vittek másokat is, két gonosztevőt vele együtt, hogy keresztre feszítsék, (33) és amikor arra a helyre értek, amelyet Kranionnak neveznek, ott keresztre feszítették őt és a gonosztevőket, egyiket jobb felől, a másikat pedig bal felől. 1 (34) Jézus pedig így szólt: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit tesznek!" 2 Sorsot vetettek, amikor elosztották ruháit. 346
