Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

VI. Jézus szenvedése és halála

idézték az utolsó vacsora eseményeit és Jézus szavait. Teológiai kifejezéssel élve: az úrvacsora szerzési igéi az őskeresztyén gyülekezet liturgiájának egyik legrégibb eleme. Mint ismeretes négy helyen található meg az Újszövetségben (lKor 11,23—25; Mk 14,22—25; Mt 26,26—29; Lk 22,19—29). Ezek egyes részletekben eltérnek egymástól, jeléül annak, hogy az őskeresztyénségben igyekeztek Jézus szavait a gyülekezetek eltérő viszonyaira alkalmazni. De fő vonásaiban mind a négy szöveg egyezik. Az úrvacsora szerzését az utolsó vacsora olyan kiemelkedő eseményének tekintették, hogy egyéb részletei feledésbe mentek. Márk és Máté az utolsó vacsoráról az úrvacsora szerzésén kívül csak az áruló megjelölését mondja el. Lukács, a történetíró egyéb részleteket is közöl az utolsó vacsoráról. Ez teszi tudósítását érdekessé még akkor is, ha esetleg Jézus egyik vagy másik szava eredetileg nem akkor hangzott el. Lukácsnál az utolsó vacsora története két részre oszlik. Az elsőben a vacsora lefolyását mondja el az úrvacsora szerzésével, a másodikban Jézus tanítványaihoz intézett beszédét írja le. Eljárását kétféleképpen magyarázzák. Egyrészt arra emlékeztetnek, hogy az akkori irodalom kedvelt műfaja volt az asztali beszélgetés, és Lukács irodalmi színvonalra törekedett evangéliuma írásánál művelt olvasói megnyerésére. Másrészt arra mutatnak rá, hogy Lukács a gyülekezeteknek írta evangéliumát, és tudósításában problémáikra gondolva beszél az istentisztelet rendjéről (14—23. v.), a gyülekezeti rendről (24—34. v.) és a keresztyén élet rendjéről (35—38. v.). Az úrvacsora kimagasló helyet foglal el nemcsak Jézus szenvedéstörténetében, hanem az egyház történetében is. Nem véletlen, hogy ez lett a felekezeti elkülönülés egyik fő ütköző pontjává, úgyhogy a különböző egyházak nem tudják egymással az úrvacsorai közösséget tartani. Annál inkább kell törekednünk, hogy minél hívebben megértsük és tolmácsoljuk, mit tett és mondott Jézus az utolsó vacsorán. a) AZ ÚRVACSORA SZERZÉSE 22,14—23. (14) Amikor eljött az óra, asztalhoz telepedett, és az apostolok vele együtt. (15) Ezt mondta nekik: „Vágyva vágyódtam arra, hogy ezt a páskát egyem veletek, mielőtt szenve320