Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

Bevezetés

meg tanítványai előtt az írás értelmét: nem egy-egy íráshely szerint, hanem globálisan, az egész Írás szerint, kell Jézusnak a halálon át megdicsőülnie (24,27. 44—46). Lukács szerint Jézus úgy teljesíti Isten akaratát, hogy együtt van a vámszedőkkel és a bűnösökkel, általában a ki­semmizettekkel és a megalázottakkal. Ez Lukács örömhírének a legkiemelkedőbb vonása. Szívesen írja le, hogy Jézus betér ezeknek házába, és leül velük egy asztalhoz. Az asztali közös­ség jellemzi a közvetlen emberi kapcsolatot Jézus és a bűnö­sök között. Lukács ilyen egyszerűen és szemléletesen szólal­tatja meg az ingyen kegyelem örömhírét: Jézus együtt van azokkal, akik arra legkevésbé gondoltak és legkevésbé is szá­míthattak, amikor a Messiás eljöveteléről volt szó. Lukács szinte kifogyhatatlanul sorolja az erre vonatkozó történeteket és példázatokat. Pál tanításának tisztaságával szólal meg az ingyen kegyelemből való megigazulás evangéliuma a farizeus és vámszedő példázatában. A nagy halfogás, a bűnös asszony és Zákeus története: mind megkapó módon szemlélteti a bűn­bocsánat megújító erejét. Ezekben a történetekben és példá­zatokban dobog Lukács evangéliumának a szíve. Lukács evangéliumában a Jézus Krisztusról szóló örömhír­hez mindig szorosan csatlakozik a hozzá illő, törvényeskedés­től mentes, őszintén emberséges etika. Isten irgalma nem tét­lenségre, hanem irgalomra indítja az embert. Jézus együtt van a bűnösökkel, azokkal, akik összeütköztek az emberi közös­séggel vagy kisodródtak belőle: bizonyságot tesz közöttük az irgalmas Istenről, hogy irgalmas embertárssá legyenek. Jézus Lukács szerint sem azért jött, hogy eltörölje a törvényt, ö is idézi Jézusnak azt a szavát, hogy a törvényben egyetlen vesszőcske sem dőlhet meg (16,17). De a törvény betöltése nem más, mint az az irgalmas szeretet, amely nem ismer sem vallási, sem nemzeti, sem faji, sem társadalmi ellentéteket, hanem csak felebarátot. Ragyogó példa erre az irgalmas sa­maritánus. De nem kevésbé megragadó Jézus imádsága a ke­reszten ellenségeiért: ezt is csak Lukács jegyezte fel (23,24). Az embereket elválasztó tényezők közül különösen nyomaté­kosan foglalkozik Lukács a gazdagság kérdésével. Külön anya­gában többször figyelmeztet a gazdagság veszélyeire, sőt súlyos következményeire is. Gondoljunk a bolond gazdag, a hamis sáfár, valamint a gazdag és Lázár példázataira! A. Schlatter 28

Next

/
Thumbnails
Contents