Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

V. Jézus Jeruzsálemben

zus szavai nem tartalmaznak olyan vonást, amelyet nem tudhatott volna előre. A római városostrom jellemző vonásait írja le, és ez következett be Jeruzsálemnél is. Jézus nem egyszerűen büntetésről beszél, hanem az evangélium elutasításának várható következményeiről. Ö nem volt politikus, de tudta, hogy evangéliumának és állásfoglalásának határozott politikai következményei vannak. Jézus már a kísértésnél szembeszáll minden olyan kísérlettel, amely vallásos alapon igényel világuralmat (4,5—8). Ezzel elutasítja a messiási várakozásokból levezetett politikai reménységeket. A békességet is nem csak lelki békének tekinti, hanem békének az emberek között, amely bűnbocsánattal és szeretettel valósul meg. Ezt a szeretetet pedig az irgalmas samaritánusról szóló példázatban szembeállítja a népek közötti gyűlölettel, amely az egész akkori Palesztinában jelentős politikai tényező volt (10,29—37). Ebből következik állásfoglalása az adó kérdésében is. Elhárítja a mögötte álló vallásos és nemzeti gyűlölködést, amely politikai irrealitásokba visz, és felszólít az adó megfizetésére. Nem véletlen, hogy ez a szava Jeruzsálemben hangzik el (20,20—26). Elfogultság volna azt hinni, hogy Jézus ne tudta volna lemérni ezeknek az állásfoglalásainak a következményeit, és nem tudta volna kiszámítani, hogy ezzel szemben ellenfeleinek, a zsidóság vezetőinek a magatartása milyen politikai veszélyeket rejt magában. Egyébkánt ezt a messiási felkelések véres leverése Jézus élete idejében is kézzelfoghatóan bizonyította. Jézus mindezt tudva hirdeti, hogy ha népe rá hallgat, akkor a béke útján jár és elkerülheti Jeruzsálem pusztulását. Tanítványai is ezt képviselték Jeruzsálemben Jézus feltámadása után. Akik rájuk hallgattak, a zsidókeresztyének nem vettek részt a zsidó háborúban, és kivonultak Jeruzsálemből. De a város és a templom elpusztult. Jézus ezt előre látva sír Jeruzsálem felett. De nem ítélkezik, hanem mindent megtesz népe érdekében. Más indulattal nem is lehet közelíteni ezekhez a kérdésekhez. Napról napra a templomban 45—48. A keresztyénség a jeruzsálemi templomra azzal a szeretettel gondol, hogy az volt Jézus temploma. Lukács ezt kiemeli azzal, hogy evangéliuma ott kezdődik és végződik. Jé293