Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

IV. Jézus úton Jeruzsálem felé

íme, felmegyünk Jeruzsálembe! 31—34. Az evangéliumok megegyeznek abban, hogy Jézus előre bejelentette tanítványainak szenvedését, halálát és feltámadását. Ezzel hangsúlyozzák, hogy ami vele történt, az nem véletlen és nem tragédia, hanem Jézus a rá váró szenvedések tudatában ment fel Jeruzsálembe. Máté és Márk szerint háromszor, Lukács szerint útközben még háromszor jelentette be szenvedését (9,22. 44; 12,50; 13,32k; 17,25). Ez az utolsó a legrészletesebb, és több-kevesebb eltéréssel mind a három evangéliumban megtalálható. Lukács sajátossága, hogy az Írásra hivatkozik (9,31). Nem idéz íráshelyeket, de már itt előre tekint arra, hogy a feltámadt Jézus az Írásból fogja megértetni tanítványaival, hogy így kellett szenvednie (24, 44—46). A másik különlegessége Lukács szövegének az, hogy nem beszél a zsidóság vezetőinek a szerepéről Jézus perében. Míg Márk szerint a főpapok és írástudók kezébe adatik, addig Lukács szerint a pogányok kezébe. Lukács ezen a ponton is az egész emberiségre néz. Végül a többi evangéliumnál erősebben hangsúlyozza, hogy a tanítványok semmit sem értettek meg Jé2us szavaiból. Természetesen nem a szavak jelentése volt érthetetlen, hanem az, ihogy Jézussal mindez megtörténhet. Ellenkezett mindazzal, amit a messiásról tudtak es reméltek. Lukács itt előre tekint: a feltámadt Jézus fogja megnyitni a tanítványok értelmét az Írás alapján és a Szentlélek által (9, 45; 24,45). Jézus beszéde és a Szentlélek világossága nélkül mindenki számára hétpecsétes titok marad Jézus halála és feltámadása. 21. JÉZUS MEGGYÓGYÍTJA A JERIKÓI VAKOT 18,35—43. (35) Történt, hogy amikor közeledett Jeruzsálemhez, egy vak ült az út mellett, és kéregetett. (36) Amikor meghallotta, hogy sokaság vonul, érdeklődött, hogy mi az. (37) Tudtára adták, hogy a názáreti Jézus jár arra, és felkiáltott. „Jézus, Dávid Fia, könyörülj meg rajtam!" (38) Az elölmenők rászóltak, hogy hallgasson el, ő pedig sokkal inkább kiáltozott: „Dávid Fia, könyörülj meg rajtam!" (39) Megállt Jézus, és megparancsolta, hogy vezessék hozzá. Amikor közel jött, megkérdezte: 280