Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

IV. Jézus úton Jeruzsálem felé

Ne fussatok utána! 22—25. Jézus ezután az Emberfia napjairól kezd beszélni. Az Emberfia már eljött Jézus személyében, de újra eljön dicsőségben. A közbeeső időben a tanítványok és egytháza nem láthatják őt, s ez súlyos megpróbáltatás hitük számára. Ezért kívánják látni az Emberfia napját, a visszatérő Jézus dicsőségét. Jézus szerint számolniuk kell azzal, hogy nem teljesül azonnal ez a kívánságuk. Annál nagyobb a veszélye annak, hogy áldozatul esnek hamis reménységeknek. Az első században a zsidóságból sokan áldozatul estek olyan híreszteléseknek, amelyek a messiás megjelenéséről szóltak, mert felkelések robbantak ki belőle. A könyv elején említettük, hogy Vespasianus császár idején is keringtek ilyen hírek a birodalomban. Jézus arra tanítja tanítványait, hogy a benne való hit nem jelenti mindennek elihivését. Ne fussanak utána ilyen híreknek, mert az Emberfia úgy jön el, mint a villám. Egyszerre láthatóvá válik mindenütt, úgyhogy a megjelenési helynek a kérdése egészen korlátolt elképzelésre vall. De mindezt megelőzi az Emberfia szenvedése. Ez a sajátságos kijelentés, amely azonosítja az Emberfiát az Űr szenvedő szolgájával Jézusra jellemző (vö. 9,22). Addig a napig 26—30. Jézus két bibliai eseménnyel világítja meg az Emberfia eljövetelének kiszámíthatatlanságát. Űjra arra teszi a hangsúlyt, hogy addig a napig semmiféle jele nem lesz eljövetelénék. Nóé és Lót idején is mindenki végezte a maga dolgát és élte életének megszokott rendjét, semmi jel sem mutatott az özönvízre, illetőleg a tűzesőre Sodomában. Hirtelen szakadt az emberekre az ítélet (lMóz 6—7; 18—19). Ugyanígy tovább folyik az élet normális rendje az Emberfia megjelenésének pillanatáig. Jézus szavaiból nem tudunk vádat kiolvasni ezért a magatartásért. Más szavai alapján inkább azt kell feltételeznünk, hogy mindenkinek folytatnia kell az élet normális menetét, de ezt úgy kell rendeznie, hogy egyezzen Isten akaratával (14,15—24). Az időpont találgatása mögött mindig az a feltevés áll, hogy majd felkészülünk rá, és addig biztonságban vagyunk. Az időpont bizonytalansága az állandó készenlétet teszi szükségessé. Ez felel meg Jézus tanításának. 267