Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

Bevezetés

vagyis az idők végét. Először Jézus Jeruzsálembe vonulásakor (Lk 19,11), azután Jézus feltámadásakor (Cs 1,6), majd Jeruzsálem pusztulásakor (Mt 24,15), később az első nemzedék kihalása előttre (Mk 13,20) várták a végső időket, de az nem jött el. Ezért az eszhatológiai irányzat szerint az őskeresztyénség legégetőbb problémája Krisztus eljövetelének késése, ill. elmaradása volt (2Pt 3,4). Ennek megvilágításában azután Lukácsot tekintik annak a nagy teológusnak, aki ezzel a ténnyel reálisan számolt, és a vég várására beállított keresztyénséget a világban való berendezkedés felé vezette, vagyis eszhatológiátlanította az őskeresztyénséget. Lukács eszhatológiája H. Conzelmann volt az, aki újabban az őskeresztyén eszhatológia szempontjából részletesen elemezte Lukács kettős történeti művét, és ezzel az érdeklődés középpontjába állította Lukács eszhatológiáját. Szerinte Lukács egész egyháztörténeti koncepcióját az őskeresztyénség eszhatológiai problémáiból kell értelmezni. Lukács előtt az jellemezte az őskeresztyénség történetszemléletét, hogy Jézus Krisztussal már elérkezett az idők vége. Jézus feltámadását, a Szentlélek kitöltését, később a zsidó háború borzalmait a végső idők jelének tekintették. Ez a szemlélet azonban egyre súlyosabb válságba vitte az őskeresztyénséget az Emberfia megjelenésének késése miatt. Lukács azzal emeli ki az őskeresztyénséget ebből a válságból, hogy új történetszemléletet ad, amely három szakaszos. Az első történeti időszakasz Izráelé, amely végetért Keresztelő Jánossal. Ezután következik Jézus időszaka, amely végetért mennybemenetelével. Ez azonban nem jelenti az idők végét, hanem átvezet az új, a iharmadik időszakba, amely az egyházé és a misszióé. A vég ezután következik, de nem a történeti események összefüggésében, hanem kiszámíthatatlan új kezdetként, ahogyan az első időszakot megelőzte a történeti korszakokba besorolhatatlan teremtés. Űj ebben a történetszemléletben, hogy Jézus működése nem az idők végén, hanem az idők közepén áll, tehát nem az utolsó idők első eseménye, mint Lukács előtt az őskeresztyénség gondolta. (Erre utal Conzelmann könyvének címe: Die Mitte der Zeit.) Űj az is, hogy külön helyet kap benne az egyház, de ez sem jelzi