Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

IV. Jézus úton Jeruzsálem felé

b) A TÉKOZLÓ FIÜ 15,11—32. (11) Ezt mondta: „Egy embernek volt két fia, (12) és ezt mondta a fiatalabbik az atyának: Atyám, add ki a vagyon reám eső részét. Ö pedig megosztotta közöttük a vagyont. (13) Nem sok nap múlva összeszedte mindenét a fiatalabbik fiú, elköl­tözött távoli vidékre, és ott eltékozolta vagyonát, mert er­kölcstelenül élt. 1 (14) Miután elköltötte mindenét, nagy éhín­ség lett azon a vidéken, és elkezdett éhezni. (15) Elment és elszegődött annak a vidéknek egyik polgárához, és elküldte földjeire disznót legeltetni. (16) Kívánta megtölteni gyomrát abból a szentjánoskenyérből, amelyet a disznók ettek, és senki sem adott neki." 2 (17) „Magába szállt, és ezt mondta: Atyámnak hány bérese bővölködik kenyérben, én pedig éhen pusztulok itt. (18) Fel­kelek elmegyek atyámhoz, és ezt mondom neki: Atyám, bűnt követtem el az ég ellen és előtted, (19) nem vagyok többé méltó arra, hogy fiadnak neveztessem, tégy engem olyanná, mint béreseid közül egy. (20) Felkelt, és elment atyjához. Ami­kor még távol volt, meglátta az atyja, és megszánta, oda­futott, nyakába borult, és megcsókolta. (21) A fiú ezt mondta neki: Atyám, bűnt követtem el az ég ellen és előtted, nem vagyok többé méltó arra, hogy fiadnak neveztessem. (22) Az atya ezt mondta szolgáinak: Gyorsan hozzátok ki a legjobb ruhát, és öltöztessétek fel, adjatok gyűrűt az ujjára és sarut a lábára, (23) hozzátok a hízó borjút, 4 és öljétek le, együnk és vigadozzunk, (24) mert ez a fiam halott volt, és életre kelt, elveszett volt, és megtaláltatott. És elkezdtek vigadozni." (25) „Az idősebb fiú pedig a mezőn volt, és amikor haza­jövet közeledett a házhoz, meghallotta a zenét és a táncot, (26) odahívott egyet a szolgák közül, és kérdezősködött, vajon mi ez. (27) Az pedig ezt mondta neki: Testvéred érkezett meg, és levágatta atyád a hízó borjút, mert egészségesen kapta vissza. (28) Megharagudott, és nem akart bemenni. Atyja pe­dig kijött, és kérlelte. (29) Az pedig megszólalt, és ezt mondta atyjának: íme, annyi éve szolgálok neked, és soha sem szeg­tem meg rendelkezésedet, és nekem soha nem adtál egy gö­dölyét sem, hogy barátaimmal vígadjak. (30) Amikor pedig megjött ez a fiad, aki felélte vagyonodat parázna nőkkel, le­247

Next

/
Thumbnails
Contents