Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

IV. Jézus úton Jeruzsálem felé

népe megtérésére. Miután hiába vár, kimondja az ítéletet. Ez megint logikus és magától értetődő tétel: senki sem tűr kertjében terméketlen fát. A példázatnak azonban nem ez a végső mondanivalója. Valaki közbelépett, és ennek kedvéért megadja Isten a kegyelem esztendejét. Ezt az örömhírt hirdeti Jézus működésének kezdete óta (4,18—21). Jézusért nem lett igaza Keresztelő Jánosnak, aki azt várta, hogy lecsapjon a fejsze a fák gyökerére (3,9). Isten Jézusért a következetlenségig kegyelmes, amikor nem hajtja végre a kimondott ítéletet. Ez a halasztás azonban azzal a reménységgel történik, amit a „hátha" szó fejez ki. Jézus járja a városokat és a falvakat, gyógyít és tanít, hátha felfigyelnek rá és megtérnek. Elmondja ezt a példázatot is, hátha megnyílik hallgatói szeme helyzetük komolyságának a felismerésére. Mert a „hátha" után következik a másik lehetőség is: „Ha pedig nem, akkor vágd ki!" Amikor Lukács evangéliumába foglalja ezt a példázatot, akkor a történeti helyzeten túlmenő értelmet kap. Még mindig tart a kegyelem ideje. Jézusért még mindig kegyelem alatt áll a világ. Isten Jézusért vár az ítélettel, és vár a megtérésre. Mert meg akarja menteni az embert. Hátha! b) A GÖRNYEDT ASSZONY MEGGYÓGYÍTÁSA 13,10—17 (10) Tanított egy zsinagógában szombaton, (11) és íme, egy asszony, akiben betegség lelke volt, tizennyolc év óta meg volt görnyedve, és egyáltalában nem tudott felegyenesedni. (12) Amikor meglátta Jézus, odahívta, és ezt mondta neki: „Asszony, feloldattál betegségedtől", (13) és rátette kezét. Azonnal felegyenesedett, és dicsérte Istent. (14) Megszólalt a zsinagóga elöljárója felháborodva azon, hogy Jézus szombaton gyógyított. Megmondta a sokaságnak, hogy hat nap van, amelyen dolgozni kell: „Tehát azon jöjjetek, gyógyíttassátok magatokat, és nem a szombat napján." (15) így válaszolt neki az Ür: „Képmutatók, nem oldja-e el bármelyiktek szombaton ökrét vagy szamarát a jászoltól, és nem vezeti-e itatni? (16) Ezt pedig, aki Ábrahám leánya, akit íme tizennyolc éve megkötözött a sátán, nem kellett-e feloldani ettől a bilincstől a szombat napján?" (17) Amikor ezeket mondta, szégyenkeztek 223