Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

Bevezetés

és mondott Jézus, és mi volt annak eredeti értelme. Ez a történetkritikai munka tehát végső soron a források mögött a történeti valóságot, Jézus Krisztust keresi, és ezzel a reformáció szellemi örökségét őrzi, amely számára a végső tekintély ugyanaz, mint az őskeresztyénség számára: maga Jézus Krisztus. 3. LUKACS EVANGÉLIUMA A szerkesztő munka jelentősége Az újszövetségi munkában a századfordulókor az érdeklődés homlokterében az a kérdés állt, hogy mik voltak az evangéliumok forrásai. Az első világháború után H. Gunkel nyomán K. L. Sohmidt, M. Dibelius, R. Bultmann és mások megindították a forma- és hagyománytörténeti kutatást, amely az előzőknél még egy lépéssel tovább ment. Alkotó elemeire, az egyes történetekre és mondásokra bontották az evangéliumi hagyomány anyagát, hogy megfigyeljék a Jézusról szóló hagyomány eredetét, változását és alakulását. Mivel az érdeklődés arra irányult, hogy elérjék a hagyomány minél régebbi rétegeit, aránylag kevés figyelemben részesítették azt a munkát, amelyet az evangélium szerzői végeztek, hiszen ez volt a hagyomány legújabb rétege. Nem is szerzőről, hanem szerkesztő munkáról beszéltek, amelynek lényegesen kisebb a jelentősége, mint a feldolgozott hagyomány anyagának. A legújabb időben azonban ismét az evangélisták ..szerkesztő" munkája felé fordul a figyelem. Ennek nyomán egyre nagyobb jelentőségűnek tűnik munkájuk, és egyre világosabban rajzolódik ki néhány második nemzedékbeli egyházi ember alakja, akikről evangéliumukon kivül alig egy néhány adat maradt ránk. Ezek közül az egyik legnagyobb személyiségnek kétségkívül a harmadik evangélium szerzője bizonyult. Irodalmi igényű írás Már régen megfigyelték, hogy az evangéliumok közül Lukács nyelvezete a legirodalmibb. Mióta azonban az egyiptomi homokból előkerült papiruszok alapján jobban megismertük 23