Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

IV. Jézus úton Jeruzsálem felé

resztyén várakozás története szempontjából. Ma nagyon sok újszövetségi kutató vallja azt az elméletet, hogy Jézus egész közeli időre várta, és jelentette be az utolsó idők eljövetelét. Ezért az egész őskeresztyénség azzal a problémával küzdött, hogy Jézus eljövetele késett, sőt elmaradt, és ezért csalódtak reménységükben. Lassanként tértek át annak hangsúlyozására, hogy Jézus jövetelének ideje bizonytalan. Míg Lukács feloldotta a problémát azzal a történetszemlélettel, hogy Jézus megjelenése nem volt az utolsó idők kezdete, hanem a történelem közepe, és visszatéréséig közbeékelődik az egyház korszaka. A betörő hasonlatának helyes értékelése azonban módosítja ezt a képet. Ez is arról szól, hogy Jézus visszatérésének ideje teljességgel kiszámíthatatlan. De elképzelhetetlen, hogy az őskeresztyén gyülekezet találta ki Jézusra ezt a hasonlatot. Botránkoztatónak érezték, s ha lehet kikerülték az ilyen hasonlatokat, ahogyan Lukács is a rabló képe helyébe a harcos képét tette (ll,21k; Mt 12,29). Jézusra pedig jellemző az ilyen megütközést keltő feltűnő hasonlatok használata. Ebből pedig az következik, hogy már Jézus is bizonytalannak mondta visszatérésének idejét. Az őskeresztyénség problémáit pedig az okozta, hogy egyes csoportjai különböző hatások alá kerülve nem tudták ezt a vonalat tartani. De idővel egyre világosabbá vált, hogy ez az eredeti és helyes reménység. Ebből pedig az következik, amit Jézus befejezésül újra hangsúlyoz: az állandó készenlét. Akinek sok adatott 41—48. Jézus előző hasonlatában úgy beszél, hogy nem tűnt ki semmiféle különbség vagy rétegződés követőinek közösségében. Péter kérdése most arra irányul, hogy nekik, a tanítványok szűkebb körének nincs-e valamilyen külön reménysége, nem számíthatnak-e kiváltságos helyzetre az eljövendő világban, hiszen ők Jézus közvetlen közelében vannak. Jézus újra egy példázattal felel, amelyet Lukács a Beszédforrás alapján mond el (vö. Mt 24,45—51). Űjra egy házba vezet el minket, ahol a szolgák bizonytalan időre várják vissza urukat. Nincs megemlítve, hova ment, de bizonyára hosszabb időre távozott, mert egyet a szolgák közül a többi fölé rendel, és megbízza azzal, hogy mindenkinek rendes időben adja ki a 216