Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

IV. Jézus úton Jeruzsálem felé

részben külön forrásából, nagyobb részét pedig a Beszédfor­rásból merítette. Ez a rész más sorrendben és különböző he­lyeken található Máténál. Egyes részletek már a forrásokban is össze voltak kapcsolva, de a beszédet Lukács szerkesztette egésszé. A sok egyes részletből álló beszéd olyan kitűnően van egybeszerkesztve, hogy világosan kivehető a gondolatmenete. Jézus először bátor bizonyságtételre buzdít, azután a tanítvá­nyok anyagi javakhoz való viszonyáról szól, és végül az ő el­jövetelére, s ennek etikai következményeire figyelmeztet. Az ellenfeleivel élesen és kemény logikával vitatkozó Jézus itt meleg hangon beszél. Az egész beszédre jellemző ez a meg­szólítás: „Mondom nektek, az én barátaimnak." (12,4.) Azok­hoz beszél, akiket elhívott, akik hívásának engedve követik őt, és akikkel ezért testvéri, baráti közösségben él. Beszédét tanítványaihoz intézi, de egyúttal leendő gyülekezetéhez, egy­házához szól. Számukra külön mondanivalója van, bár nem választja el őket a néptől. Azok is beleszólnak beszédébe, és néha a tanítványok sem tudják biztosan, hogy külön nekik vagy mindenkinek szól-e az, amit mond (12,13. 16. 41. 54). Beszéde tanítványai, gyülekezete, egyháza számára csupa biz­tatás és ígéret, de ebből folyóan több a kötelességük és na­gyobb a felelősségük. Baráti hangjához hozzá tartozik az a határozottság is, hogy egyházától többet vár, mint mástól. Nem állít fel ezzel valami különleges, magasabbrendű erköl­csiséget, hanem következetesen érvényesíti azt az elvet, hogy „akinek sok adatott, attól sok kívántatik, és akire sokat bíz­tak, attól még többet követelnek." (12,47.) a) A TANÍTVÁNY BIZONYSÁGTÉTELE 12,1—12. (1) Eközben megszámlálhatatlan tömeg gyűlt össze oda, úgyhogy taposták egymást. Elkezdett beszélni elsősorban ta­nítványaihoz: „Óvakodjatok a farizeusok kovászától, amely a képmutatás. (2) Nincsen olyan elleplezett dolog, amely le ne lepleződnék, és olyan titok, amely ki ne tudódnék. (3) Ezért amit a sötétségben mondotok, azt a világosságban fogják meg­hallani, és amit fülbe súgtatok rejtett helyen, azt ki fogják hirdetni a házak tetejéről." 204

Next

/
Thumbnails
Contents