Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

IV. Jézus úton Jeruzsálem felé

Jeltelen sírok 37—44. A történet színhelye megváltozik, tartalmilag azonban folytatódik az előző szakasz. Jézust meghívja egy farizeus, és étkezés előtt nem mos kezet. Ez robbantja ki a vitát először a farizeusokkal, azután az írástudókkal. A farizeusi mozgalom abból a felismerésből indult el, hogy Izráel azért jutott a babiloni fogság katasztrófájába, mert nem vette komolyan Isten törvényét. A farizeusok ezért az aprólékosságig menő buzgósággal igyekeztek megtartani a törvényt. Beleestek az ilyen törvényeskedő mozgalmaknak abba a hibájába, hogy rávetették magukat azokra a parancsolatokra, amelyeknek megtartása látható és ellenőrizhető. Kegyességük minden buzgóságuk ellenére is külsőlegessé és lényegében képmutatóvá lett. Egyik legkényesebb pontjuk a tisztasági szabályok megtartása volt. Eredetileg ez is a belső vallásos és erkölcsi tisztaság kifejezése volt, de a hangsúly mégis a külső előírások megtartására csúszott át. Vigyáztak arra, hogy tisztátalan személyekkel, bűnösökkel, pogányokkal vagy tárgyakkal ne érintkezzenek, és szigorúan elvégezték az előírt tisztálkodásokat. Elmaradhatatlan volt a kézmosás étkezés előtt és után. Nem egészségügyi, hanem vallásos okokból. Jézus pedig ezt elmulasztotta. Nem véletlenül, hanem tudatosan. A farizeus házigazda csodálkozására rövid hasonlattal válaszol. Amit ők tesznek, az éppen olyan esztelen, mint amikor valaki a poharat vagy tálat kívülről megtisztítja, de belülről piszkosan hagyja. Jézus azzal érvel, hogy az ember egy egységet alkot, mert Isten teremtette mindenestől. A nyereségvágy és a gonoszság ellen azonban nem lehet külső tisztálkodással védekezni. A szívüknek kell gyökeresen megváltoznia, önmagukat kell odaszánniuk „alamizsnául", vagyis embertársaik megsegítésére. Jézus ezután háromszoros jajjal bírálja a farizeusi kegyesség hibáit. Példaképpen kiemeli, hogy a tized pontos megfizetésével keltik a törvénytisztelő kegyes ember benyomását, és el is várják, hogy őket mindenütt kitüntető megtisztelésben részesítsék. Viszont kikerülik azt, ami a szívelelke Isten törvényének: az Isten szeretetét és az igazság cselekvését. Jézus megsemmisítő hasonlattal fejezi be szavait. Ellenfelei jeltelen sírok, amelyek észrevétlenül teszik tisztátalanná az embereket. Éles ítélet! Kényesen vigyáznak a tisz201