Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

IV. Jézus úton Jeruzsálem felé

szólalt a néma. A nép hite szerint Isten teremtett világát gonosz szellemek rontották meg, és ezekre vezettek vissza sok bajt, szerencsétlenséget és betegséget. Kiűzésük Isten hatalmának érvényesülését jelentette, és felkeltette a reménységet a messiás és Isten országa eljövetelére. Maga Jézus is így értékelte a démonok kiűzését (10,17). De nem mindenki számára volt ilyen egyértelmű jel az ördögűzés. Egyrészt varázslók foglalkoztak vele, és ez halálos bűnnek számított Izráelben, másrészt a rabbik között is voltak ördögűzők, anélkül, hogy messiási jelnek vették volna. Josephus zsidó történetíró szerint Salamon király volt az ördögűzés mestere Izráelben, és ő maga is ismert rabbikat, akik Salamon titkos tudománya szerint űztek ördögöket (A VIII: 2,5). Lukács szerint szembeszálltak a sokaság csodálkozásával azok, akik szakértői voltak ezeknek a kérdéseknek. Egyrészt varázslással, az ördöggel való cimborálással vádolták Jézust, másrészt követelték, hogy egyértelmű isteni jellel tisztázza magát. Jézus válaszában közmondásszerűen használt képből indul ki. A pártokra szakadt ház biztosan elpusztul — mondták a rabbik, és ezt alkalmazták a zsinagógai és városi közösségekre éppenúgy, mint a jeruzsálemi legfelsőbb törvényszékre. A kiinduló tétel tehát közismert és elfogadott: „Minden ország, amely meghasonlik önmagával, pusztává lesz." Jézus ebből von le kemény logikával két következtetést, amelynek mindegyike ugyanarra a végeredményre vezet. Az egyik lehetőség az, hogy Jézus a sátánnal űzi ki a démonokat. Ebben az esetben azonban vége van a sátán birodalmának, tehát közel az Isten országa. De aki csak ezt a lehetőséget látja, az kénytelen az ördögűző rabbikat, Salamonnal együtt ugyanebbe a kategóriába osztani, és az ördög cimboráinak minősíteni. Ezek tiltakozása lehetetlenné teszi ezt a vélekedést. Akkor azonban Jézusnál is számításba kell venni a másik lehetőséget, azt, hogy Isten ujjával, Isten hatalmával űzi ki a démonokat. Ebből pedig megint az következik, hogy eljött az Isten országa. Az eredeti kifejezés szerint úgy jött el Isten országa, hogy észre sem vették. Váratlanul, rajtaütésszerűén lepte meg őket. Jézus ezzel még külön kiélezi válaszát: akik úgy beszélnek, hogy nagyon értenek Isten dolgaihoz, és ezen az alapon tesznek ellenvetéseket vele szemben, azokat most meglepetés éri. Az eset sokszor ismétlődik. Az emmausi tanítványok a halott Jézust gyászol194