Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

IV. Jézus úton Jeruzsálem felé

7,7—11). Jézus először szemléletes Képekkel, de közmondásszerű tömörséggel biztat az imádkozásra: Kérj, keress, zörgess! A hangsúly azonban most inkább azon van, hogy az imádság meghallgatásra talál: ,,Aki kér, az kap, aki keres, az talál, aki zörget, annak megnyittatik." Érdekes, hogy ezekből a mondatokból hiányzik a tárgy: mit kérjünk és keressünk? Hasonló kifejezések alapján arra lehet gondolni, hogy Isten országa a kérés tárgya. Kérjétek, hogy eljöjjön Isten országa: 11,2. Keressétek Isten országát: 12,31. Zörgessetek Isten országa ajtaján: 13,25 (?). Ez azt jelentené, hogy Isten az országára vonatkozó kéréseinket hallgatja meg. Ez a magyarázat azonban kissé leszűkíti Jézus szavainak értelmét. Jézus nem szabja meg előre kéréseink tárgyát, de a Miatyánkkal is arra tanít, hogy mindenekelőtt Isten ügyét tegyük magunkévá, amikor imádkozunk. Ezt mutatja a következő hasonlat is a kérő fiúról és atyjáról. Jézus megint olyan esetet mond el, amelyre a válasz magától értődő. Tökéletes művészettel van felépítve a hasonlat. A hal és a kígyó, a tojás és az összegömbölyödött skorpió hasonlítanak egymáshoz, de egymásnak ellentétei is. Akkora gonoszságra még az egyébként gonosz ember sem képes, hogy fia kérését ravaszul az ellenkezőjére fordítsa. Jézus ebből a következtetést mesterien felépített kettős fokozással vonja le. A gonosz ember is jót ad fiának, mennyivel inkább ad jót az Isten, aki maga is jó! Előbb az arcátlanságnak engedő barát, most a jó atya képe biztat imádkozásra. Meglepő a befejezés: „Ad Szentlelket azoknak, akik kérik tőle." Máté szerint: „ad jókat" (Mt 7,11). Ezen a helyen Máté az üdvösség javaira gondol, amely a Szentlelket is magába foglalja (Rm 10,15; Lk 1,53; Zsid 9,11; 10,1). Lukács ezeket mind öszszefoglalja Isten nagy ajándékában, a Szentlélekben. Jézus élete és munkája a Szentlélek vezetése alatt állt, a Szentlélek újítja meg a tanítványokat, gyűjti köréjük az első gyülekezetet és formálja át a hivők életét (3,21; 4,1. 14. 18; Csel 2,1— 47). A Szentlélek az igazság, a szeretet, a reménység lelke. Valóban ebben foglalódik össze mindaz, ami jót a hivő kérhet Istentől. Jézus erre tereli az imádkozó gyülekezet figyelmét: aki ezt kéri, az biztosan megkapja. 191