Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

IV. Jézus úton Jeruzsálem felé

(20) Jézus erre így válaszolt: „Egy ember lement Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esett, akik le is vetkőztették, és meg is verték, elmentek, és ott hagyták félholtan.

2 (31) Véletlenül egy pap ment le azon az úton, és amikor meglátta, kikerülte. (32) Hasonlóképpen egy lévita is, amikor arra a helyre ért. és meglátta, kikerülte. (33) Egy samaritánus pedig utaztában ugyanoda ért, és amikor meglátta, megkönyörült rajta. (34) Odament, bekötötte sebeit, miután olajat és bort töltött rá, feltette saját hátasállatára, elvitte egy utasszállásra, és gondoskodott róla. (35) Másnap elővett két dénárt,' átadta a szállás gazdájának, és azt mondta: „Gondoskodjál róla, és ha még valamit rá költesz, én azt, amikor visszajövök, megadom neked." (36) „Mit gondolsz: a három közül melyik lett a felebarátjává annak, aki a rablók kezébe esett?" (37) Az pedig ezt mondta: „Aki az irgalmasságot tette vele." Jézus pedig ezt mondta neki: „Menj, te is tégy hasonlóan!" 1: SM óz 6.5; 3Móz 19,18: a héber szöveg szerint: „teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből"; a negyedik tag: „egész értelmeddel" a „teljes szivedből" hellénizált fordítása. — 2: Jerikó Jeruzsálemtől északeletre 27 km. Az út esése Jerikó felé 980 m, ezért mondja, hogy „lement" Jeruzsálemből Jerikóba. — 3: Dénár, latinul denarius, római ezüstpénz, értéke egy napszám. A kérdés 25—29. Az írástudó nem valami kitalált kérdést, hanem az egykorú zsidó teológia sarkalatos kérdését vetette fel: Kié lesz az örök élet? Amikor például Rabbi Eliézer 90 körül megbetegedett, ezt kérték tanítványai: „Rabbi, tanítsd nekünk az élet útjait, hogy eljussunk az eljövendő világ életébe." Hasonlóan kérdezte a gazdag ifjút is (18,18). Miben rejlett akkor a kísértés az írástudó részéről? Kérdése az evangélium ügyére tapint. Jézus meghirdette a kegyelem esztendejét, kijelentette, hogy a „szegényeké" az Isten országa, és ennek dokumentálására együtt volt a bűnösökkel. A tanítványok visszatérése után is azt mondta, hogy Isten ismeretét annak adja, akinek akarja (10,22). Hol marad itt a törvény ismerete és cselekvése? Az írástudó azt a feleletet is várhatta, hogy nem kell tennie semmit sem, és akkor megvádolhatta Jézust törvényellenességgeL 178