Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

III. Jézus Galileában

Jézus egyedül 28—36. Az esemény jelentőségét érzékelteti, hogy Jézus legszűkebb tanítványi körét veszi maga mellé, és egy közelebbről meg nem nevezett hegyre megy imádkozni. Megdicsőülése történetét a közben eltelt idő pontos megjelölése szorosan összeköti a szenvedés bejelentésével. A szenvedés útjára induló Emberfiának jelenik meg Isten dicsősége. Sok vita folyt arról, hogy mi ennek az elbeszélésnek a történeti magva és eredete. Gyakran tekintik a feltámadt Jézus egyik megjelenéséről szóló legendának, amit utólag vittek vissza Jézus földi működésébe. De ennek ellene mond az, hogy a Feltámadott az evangéliumok szerint nem megdicsőülten, hanem emberi formában jelent meg, és hogy a Feltámadottal kapcsolatban soha nincs szó Mózesről és Illésről. A történet bizonyára Jézus földi működésére megy vissza, és ezt olyan kifejezésekkel beszéli el, amelyek a kortársak számára megvilágítják az esemény tartalmát és jelentőségét. Jézus arca elváltozott és ruhája fénylett. Ez a ragyogó világosság mindig Isten közelségét jelzi. Így jelenik meg Jézus mellett Mózes és Illés. Mindkettőről úgy tudják, hogy nem haltak meg, hanem mennybe vitettek, és az utolsó időben újra megjelennek. A nép képzeletét leginkább megmozgató próféták voltak. Egyedül Lukács írja le, hogy mit beszéltek Jézussal. Elmondták Isten tervét az ő haláláról. Lukács hangsúlyt tesz arra, hogy Mózes és a próféták szerint Jézusnak szenvedésen keresztül kell megdicsőülnie (24,26k). Csak Lukács mondja el azt is, hogy a három tanítványra álom nehezedett. Ebből arra következtetnek, hogy az eset éjszaka történt. Amikor felébredtek, meglátták Jézus dicsőségét és vele a két férfit. Mivel távozni készülnek, Péter felajánlja, hogy három sátort készítsenek. Talán az adta erre a gondolatot, hogy Isten a pusztában együttsátorozott népével, és ezt várták az utolsó időre is. Péter isteni dicsőségüket látva, ezt a lehetőséget akarta biztosítani Jézus, Mózes és Illés számára. Minden evangélista hangsúlyozza, hogy Péter nem tudja, mit mond. Elfeledkezett arról, amiről a tanítványok is sokszor megfeledkeztek, hogy Jézus most még a szenvedés útján jár, és a megdicsőülés ezután következik. A fényes felhő, amely körülfogta őket, az Isten jelenlétét jelzi. Így jelent meg a szövetség sátorában és a 159