Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

III. Jézus Galileában

A gyakorlati alkalmazás 19—21. Nem véletlen, hogy közvetlenül csatlakozik a magvető példázatához Jézus anyjának és testvéreinek látogatása. Lukács ezen mutatja be a példázat gyakorlati alkalmazását. Senki sem volt Jézussal szorosabb emberi vérségi kapcsolatban, mint anyja és testvérei. Jézus ezt nem is tagadta meg velük szemben. De határozottan kijelenti, hogy ebből semmiféle előnyük vagy kiváltságuk nincsen sem Isten előtt, sem Jézushoz való viszonyukban. Jézushoz azok tartoznak, akik nemcsak hallgatják, hanem meg is cselekszik Isten igéjét. 19. JÉZUS LECSENDESÍTI A TENGERT 8,22—25 (22) Történt valamelyik napon: beszállt egy hajóba ő is és tanítványai is, és így szólt hozzájuk: „Menjünk át a tó túlsó partjára!" És kivitorláztak. (23) Miközben pedig hajózlak, elaludt, és forgószél csapott le a tengerre, kezdtek megtelni vízzel, és veszélyben voltak. (24) Odamentek, felkeltették, és ezt mondták: „Mester, Mester, elveszünk!" Ö pedig felkelt, rászólt a szélre és a víz tajtékára, és lecsillapodtak, és csend lett. (25) Nekik pedig ezt mondta: „Hol a hitetek?" Félelem szállta meg őket, elámultak, és ezt mondták egymásnak: „Ugyan ki ez, hogy a szeleknek is parancsol és a víznek is, és engedelmeskednek neki?" Hol a hitetek? 22—25. Miután Lukács bemutatta a példázatokban tanító Jézust, most Márk nyomán haladva több egymás után következő történetben szól újra isteni hatalmáról. A tenger lecsendesítésének történetét gyakran értelmezik allegórikusan úgy, hogy a viharral küszködő hajót az egyház jelképének tekintik: az egyház küzd a világban, de mivel Jézus vele van, nem pusztul el. Erre emlékeztet templomainkban a hajó szimbóluma. De ez a történet eredetileg nem szimbolikus értelmű, hanem azt mutatja meg, hogy Jézus isteni hatalma nemcsak a tanításra, a gyógyításra és a bűnbocsánatra terjed ki, hanem a természet erőire is. Ö ezeknek is parancsol, és engedelmes143