Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)
III. Jézus Galileában
(16) „Senki sem fedi be a lámpást edénnyel, miután meggyújtotta, és ágy alá sem teszi, hanem lámpatartóra teszi, hogy a belépők meglássák a világosságot. (17) Mert nincs olyan titkolt dolog, amely ne lenne nyilvánvalóvá, olyan elrejtett dolog sincs, amely ki ne tudódnék, és nyilvánosság elé ne kerülne. (18) Vigyázzatok tehát arra, hogy hogyan hallgatjátok, mert akinek van, annak adatik, és akinek nincsen, attól, amiről azt véli, hogy övé, az is elvétetik." (19) Odamentek hozzá anyja és testvérei, és nem tudtak találkozni vele a sokaság miatt. (20) De hírül vitték neki: „Anyád és testvéreid állnak kinn, és látni akarnak," (21) Ö pedig így válaszolt nekik: „Anyám és testvéreim azok, akik Isten igéjét hallgatják, és cselekszik."· 1 1: Vö. 6,44 — 2: A fordításban meghagytuk az egész példázatmagyarázat következetlen mondatszerkesztését: „Az útra estek azok, akik stb." — 3: Márk és Máté ezt a történetet a magvető példázata előtt mondja el, Lukács utána teszi, bizonyára azért, mert a példázat mondanivalójának következetes érvényesítését látta benne. A példázat 4—8. Lukács már többször bemutatta Jézus szavainak erejét, de több esetben az is kitűnt, hogy hitetlenséggel és ellenkezéssel találkozott. Hogyan egyeztethető össze ez a kettő? Miért nem látszik meg mindig Jézus szavainak ereje? Erre ad választ Jézus példázata a magvetőről. A példázat hasonlati anyaga a palesztinjai viszonyokat, főként a Galileai-tenger környékének viszonyait tételezi fel, ahol Jézus ebben az időben működött. A szántást a vetés után végezték, így a szántón át kitiprott útra is került szem. Különösen a Galileai-tenger mellett sok a köves talaj, és szinte kiirthatatlan a tövises gaz. Lukács a példázatot Márk nyomán beszéli el: rövidíti, és szinte versszerű ritmust visz bele. Legfeltűnőbb különbség az, hogy Lukács a jó földbe esett magnál a háromféle eredmény helyett csak a százszoros termést említi. Bizonyára ez az eredetibb szöveg. A példázat képanyaga világos. A magvetőnek számolnia kell azzal, hogy nem minden szem terem, de a jó földbe esett mag termése bőségesen kárpótolja a veszteségért. Mit akar ezzel Jézus mondani? Szavának nincs kényszerítő ereje, nem hat automatikusan, de nem is eredménytelen. 139