Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

III. Jézus Galileában

készítette elő? Talán a tanítványok is csak feltámadása után. Jézus azonban mindenesetre felhívta a figyelmet arra, hogy eljött az útegyengetö, és mivel már bevégezte munkáját, az Űr sem lehet távol. A következő mondattal is ezt mondja, de még rejtettebben. Asszony szülöttei közül János a legnagyobb! Az következik ebből, hogy nagyobb Jézusnál is? Keresztelő János tanítványai így értették, és második századi feljegyzések szerint ezért nem Jézust, hanem Jánost tartották a messiásnak. Hivatkoztak arra is, hogy Jézus megkeresztelkedett nála, tehát kisebb, mint János. Jézus azonban hozzáteszi: „De a kisebb az Isten országában nagyobb nála." Ki lehet ez a kisebb? Nem valószínű az a szokásos magyarázat, hogy azokról van szó, akik legkisebbek a Jézusban hivők között: ti. ezek bekerülnek Isten országába, és ott nagyobbak Jánosnál, aki nem jutott el az igazi krisztushitre. Helyesebb az a feltevés, hogy Jézus átvette azt a megjelölést, amelyet Keresztelő János hívei alkalmaztak rá: ő a „kisebb" az Isten országában. A mondat értelme tehát ez: Jézus, aki az ő véleményük szerint „kisebb az Isten országában", nagyobb Keresztelő Jánosnál. Eszerint az előző mondatot is úgy kell értenünk, hogy Jézust nem lehet egyszerűen az asszony szülöttei közé sorolni, mert — ahogyan Lukácsnál többször olvastuk — ő az Isten Fia. Így adódik ez a fokozás: Keresztelő János több mint próféta, legnagyobb az emberek között, de Jézus nagyobb nála. Bűnösök barátja 29—35. Jézus levonja a következtetéseket a Jánosról szóló bizonyságtételéből. A nép felfigyelt Jánosra, de nem vette komolyan. Ezért Jézusban is csak a rendkívülit látta, de nem hisz benne. Két csoport azonban kilépett a közömbösségből. Az egyik a vámszedőké, akik „igazat adtak Istennek". Elfogadták, hogy nem méltók az Isten országára, hallgattak a megtérésre hívó szóra, megvallották bűneiket, és megtérésük jeléül felvették a keresztséget. Figyeljük meg: a megtérés és a hit mindig azzal kezdődik, hogy igazat adunk Istennek, annak a szavának, amellyel elítél és megtérésre szólít. A másik csoport a farizeusoké és írástudóké. Ezek sem maradtak közömbösek, hanem szembehelyezkedtek Isten akaratával, és nem keresztelkedtek meg. önmagukra érvénytelennek tartot132