Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)
III. Jézus Galileában
hogy közte és Jézus között nagyobb különbség van. mint a zsidó és pogány ellentét, és ezt nem egyenlíti ki a hivatkozott ..érdem". Üjabb küldöttséget meneszt, mert változatlanul fenntartja, hogy méltatlan Jézus közelségére. Jézus hatalmáról is reálisabb képe van, mint a zsidóság vezetőinek. Szerinte Jézusnak nem kell tennie semmit sem: elég a szava is. A szemléltető hasonlatot katonai hivatása köréből veszi. Neki sem kell mindent magának megtennie, elég, ha parancsol alárendeltjeinek. Annyira találóan jellemzi Jézus szavának feltétlen hatalmát, hogy maga Jézus is elcsodálkozik ekkora hiten. Még Izráelben sem talált ilyet. A zsinagóga vezetői érdemre hivatkozva akarják meggyőzni Jézust, hogy kivételt tegyen, és közben sejtelmük sincs Jézus szava hatalmáról. A százados átérzi méltatlanságát, és ezzel együtt Jézus nagyságát. Ez a hit jellemvonása, amelyben egyesül a vallástétel Önmaga méltatlanságáról és Jézus nagyságáról. A különbség világos és éles a zsidóság vezetői és a pogány százados között. Előre vetítődik benne az őskeresztyénségnek az a véleménye, hogy a zsidóság többsége saját választottsága tudatában elutasította Jézust, a pogányság pedig méltatlansága tudatában mélységes hittel fogadta őt. Lukács azonban nem azért beszéli el ezt a történetet, mert ebben azt az egyik kivételes esetet látja, amikor már Jézus átlépi Izráel népének határait. Hiszen ebben az esetben a zsidók is javasolták a kivételezést. A történet hangsúlya tehát inkább azon van, hogy az igazi hit meglátja és megfogja Jézus szavainak páratlan hatalmát, és azért nem kíván mást, mint Jézus szavát. Az igazi hit tudja, hogy Jézus szavának ereje nincs kötve az ő látható jelenlétéhez. A későbbi korok egyháza nem szegényebb az apostolok nemzedékénél, ha ragaszkodik a nem látható Jézus szavához. Az a záró mondat, hogy a hazatérők egészségesnek találták a százados szolgáját, bizonyítéka annak, hogv az ilyen hit nem csalódik. 14. JÉZUS FELTÁMASZTJA A NAINI IFJÜT 7,11—17 (11) Történt később, hogy elment egy városba, amelyet Nainnak neveznek, és vele mentek tanítványai és nagy sokaság. (12) Amikor közel ért a város kapujához, íme, vittek ki127
