Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

III. Jézus Galileában

ber tudja, mit kell tenni, hiszen csak önmagára kell gondolnia, mit kívánna önmagának. Ez a pozitív formula legnagyobb mértékű aktivitásra ösztönöz az emberi közösség helyreállítására és fenntartására. Az aranyszabály pozitív formája a szeretet parancsának egyetemes emberi megfogalmazása. Ez illik bele Jézus etikájába. Isten fiai 32—35. Jézus úgy mutatja meg etikájának igazi értelmét és indító rugóit, hogy összehasonlítja a „bűnösök" etikájával. Máté ezen a helyen vámszedőkről és pogányokról szól (Mt 5,46. 47). Lukács pogánykeresztyéneknek ír, és ezért bűnösökről beszél. Itt azonban a bűnösökön nem egy megbélyegzett réteget kell érteni, mint az akkori zsidóságnál (5,30), hanem általában az embereket, akik bűnösségük ellenére is tudnak sok jót tenni egymással. Szeretik egymást, kölcsön is adnak egymásnak, megsegítik egymást. De mindezt az „adok-kapok" elve alapján teszik. Jézus megállapítja, hogy ebben nincs semmi különleges jó, egyik sem tesz vele a másiknak különleges szívességet. Szeretetért szeretetet, jótettért jótettet kapnak. Mindegyik megtalálja a maga számítását, és tulajdonképpen visszakapják a kölcsönt. Ezzel szemben a jézusi szeretet próbája az, hogy tud-e valaki szeretni viszontszeretet nélkül, jót tenni hála nélkül és adni viszonzás nélkül. Jézus etikája teljesen felszabadít attól a kérdéstől, hogy mit várhatok embertársamtól. Egyetlen kérdése az, hogy mit tegyek embertársamért. Gyökeres irányváltoztatást követel Jézus a tanítványoktól. Az ő követői, az ő egyháza is benne él az ellentétektől szenvedő emberi világban. De nem szaporítja azt még egy ellentéttel, az egyház és a világ ellentétével, hanem a maga részéről átlép ezen, sőt nem létezőnek tekinti ezt az ellentétet· Szolidaritást vállal a másikkal szeretetben, nem törődve azzal, hogy lesz-e belőle előnye. Ezt a szeretetet veti be a gazdasági, társadalmi, népi, faji, világnézeti és vallási ellentétekbe. De milyen forrásból táplálkozik ez az etika, ha nem nézhet sem az eredményre, sem a haszonra? Jézus Istenre mutat. ö az, aki jót tesz hálátlanokkal és gonoszokkal. Velünk! Jézus etikájának a példája és forrása Isten etikája. Azt kívánja, hogy amit Isten tesz velünk, azt tegyük egymással. Ez 119