Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

III. Jézus Galileában

tetni. Boldogok vagytok, akik sírtok most, mert nevetni fogtok. (22) Boldogok vagytok, amikor gyűlölnek titeket az emberek, és amikor kiközösítenek titeket, gyaláznak, és kivetik neveteket mint gonoszt az Emberfia miatt. (23) örüljetek azon a napon, és ugrándozzatok, mert íme, jutalmatok sok a mennyben! Ugyanezt tették a prófétákkal atyáik." (24) „Ellenben jaj nektek, gazdagok, mert megkaptátok vigasztalástokat. (25) Jaj nektek, akik jóllakottak vagytok most, mert éhezni fogtok. Jaj akik nevettek most, mert gyászolni és sírni fogtok. (26) Jaj, amikor szépen beszél rólatok minden ember, mert ugyanezt tették a hamis prófétákkal atyáik." 1: hoi ptochoi: a szegények; Mt 5,3: hoi ptochoi to pneumati: dat. relationis: a szegények lelki értelemben; mindkettő alapja az araméi anavim: szegények, de Jézus korában ez a szó már kevésbé a külső szegénységet, mint inkább az Istent keresők lelki magatartását, alázatosságát jelentette. Lukács, ill. forrása szó szerint, Máté értelem szerint fordítja Jézus szavát (G. Kittel). Evangélium a szegényeknek 20—23. Jézus azzal a kijelentéssel kezdi Hegyibeszédét, hogy az Isten országa a szegényeké. Emlékeztetünk arra, ho^y Isten országa olyan világot jelent, amelyben maradéktalanul érvényesül Isten jó akarata, és amelyet Jézus hozott közel. Benne teljesül Isten minden ígérete (4,42—44). Jézus szerint mindez a szegényeké. Kikre kell gondolnunk? Legegyszerűbb volna betű szerint érteni a nincstelenekre. De az Ótestamentum és a zsidóság szóhasználatára gondolva mégsem ilyen egyszerű a helyzet. Izráelben a gazdagság Isten áldásának számított. Ugyanakkor azt is tudták, hogy Isten pártját fogja a szegényeknek és az elnyomottaknak. Ennek következtében ez a kifejezés vallásos elemekkel telítődött, és a szegény jelentette az alázatos és kegyes embert, aki mint ilyen számíthat Isten különös kegyelmére. A prófétai ígéretek és a zsoltárok reménysége szerint Isten az utolsó időkben megsegíti a „szegényeket" (Ezs 7,15; 61,1; 66,2; Zs 9,10; 69,30—39; 86,1—3). Ezért nevezik magukat a kumrániak is szegényeknek. Lemondtak vagyonukról a közösség "javára, és remélték, hogy Isten rajtuk mint kegyeseken, azaz szegényeken teljesíti ígéretét az utolsó időkben: nekik adja országát, a világ uralmát. 8 Lukács evangéliuma 113