Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

III. Jézus Galileában

kettővel, s ezek közül az első három néha a szűkebb tanítványi körként szerepel. Lukács ellenben világosan beszél arról, hogy Jézus közelebbről meg nem határozott számú tanítványi köréből kiválaszt tizenkettőt, és később hetvenkettőt (10,1). Újabban vita tárgyává lett az, hogy a tizenkettő kiválasztása és apostolsága is Jézusra vezethető-e vissza. Arra következtettek lKor 15,5 alapján, hogy a tizenkettő a feltámadt Jézus megjelenésére hivatkozva kapott kiemelkedő szerepet az őskeresztyénségben, és csak az első nemzedék kihalása táján, talán maga Lukács állította fel azt a tételt, hogy csak ez a tizenkettő az apostol, és ezeket Jézus már földi működése alatt választotta ki erre (E. Hirsch, G. Klein). Ennek a feltevésnek azonban ellenmond az az egyöntetű hagyomány, hogy a tizenkettőhöz tartozott Júdás az áruló is, amiből következik, hogy a tizenkettő, mint külön csoport feltételenül megvolt Jézus halála előtt is. Viszont az apostolok körét Lukács sem szűkíti le a tizenkettőre, tehát erről az oldalról nézve sem áll az, hogy Lukács a tizenkettőt azonosította az apostolokkal (Cs 14,14). Az Újszövetség alapján azt a képet kapjuk, hogy sem a tanítványok köre, sem az apostolok köre nem szorult a tizenkettőre, de ezek közül tizenkét tanítvány külön elhívása és apostolsága Jézusra megy vissza. Ezek alkották az első keresztyén gyülekezet törzsét, de az első gyülekezet megalakulása után már nem egészítették ki számukat, amikor sorra vértanúságot szenvednek. A tizenkét tanítvány apostolsága nem ismétlődő, egyszeri intézmény volt az őskeresztyénség történetében. Sem a római pápa, sem a püspöki kar nem folytatása a 12 apostol körének. Mi volt Jézus szándéka a 12 tanítvány kiválasztásával? A 12-es szám emlékeztet Izráel 12 törzsére. Erre emlékeztet az is, hogy a zsinagógában 12 elöljárót szoktak választani. Hasonló rendet más közösségeknél, pl. a kumrániaknál is találunk. Mindegyik esetben arról van szó, hogy az ülető közösség eszmeileg az egész Izráelre tekint, és azt képviseli. Jézus az írástudók és farizeusok elutasító magatartására jelképesen válaszol a tizenkettő kiválasztásával. Nem ők képviselik az igazi Izráelt, hanem azok a halászok, vámszedők, zélóták és a többiek, akiket elhívott apostolaivá. Ezeket küldi ki, hogy hirdessék Izráelnek Isten országa evangéliumát, ezek lesznek a prófétai ígéretek örökösei és a lelki Izráel, az egyház kristályosodási pontjává. 108