Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. II. 25:15–52:34 (Budapest, 1969)

Az idegen népek Isten látókörében 25:15—38 és 46—51

hasonlóan látta annak idején Ézsaiás Asszíriának, „haragja botjának, kárhoztatása vesszejének" a szerepét (10:5). De sem Asszíria, sem Bábel nincsenek bebiztosítva ezért Isten ítélete ellen. Ellenkezőleg! A 20—23. versek csak azért mondják el a történeti hátteret, hogy azután annál tisztábban rajzolódjék ki a rajtuk végrehajtott ítéletnek a komolysága. Amíg eszközként használta fel Isten Bábelt, addig az ő megbízásából igázta le az országokat, pusztította el a meghódított népeket, nem kímélve a gyermekeket és öregeket sem. Ezt a szerepét azonban befejezte, világuralmi küldetésének vége és áldozatul esik Isten megtorló ítéletének (24). Mert egyet nem lett volna szabad Bábéinak elkövetnie: Siont bántania. Ezért következik be most a próféta és hallgatóinak az életében az ítélet. Maga az Űr szólítja egykori eszközét és szolgáját (Nebúkadreccar Jeremiás szerint Isten szolgája!) ítélőszéke elé. Az a kéz, amely egykor Bábelt, a „kalapácsot" forgatta, most ellene fordul. A szerző égbetörő hegyhez hasonlítja a világhatalmat (vö. 51:53). Az ókor földrajzi elképzelése szerint a világot északon hatalmas hegy zárja le, amelyet a világ hegyének neveztek s amely egyúttal az istenek lakóhelye is volt (És 14:13k). A szerző lakóhelyét tekintve Bábel messze északon volt és mivel ő is nagyon jól tudta, hogy Bábel a völgyben és nem magaslaton terült el, a hegy a szerző szemében csak kép Bábel hatalmának és nagyságának az érzékeltetésére (vö. 46:18). A rombolás hegyével szemben azonban most maga Isten lép fel „rombolóként". Óriásként darabokra töri a hatalmas hegyet és a mélybe görgeti az egyes darabokat, úgyhogy a város hatalmas kőrakássá lesz (vö. 25:12). De ezzel sem elégszik meg. Hatalmas tüzet gyújt és mészporrá égeti az összetördelt sziklatömböket, hogy egyetlen ép kődarabot se találjon benne az utókor, amiből a várfalat vagy a palotákat valaha is felépíthetné. Hasonló képet használ Ézsaiás is, amikor arról beszél, hogy Isten mésszé égeti a népeket (33:12). A tűz mindig az ítélet képe egyébként is, mellyel szemben nincsen mentsvár. A pusztulás végleges lesz itt is: Bábel örökre pusztaság lesz! 6 Jeremiás II. 81