Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. II. 25:15–52:34 (Budapest, 1969)

Az idegen népek Isten látókörében 25:15—38 és 46—51

AZ ÍTÉLETEK CÉLJA — A BÉKE KORSZAKA Isten ítélete a próféták szerint nem jelenti az idegen népek kiirtását, hanem hatalmuknak a végét (vő. És 13; 14:3—23, Jer 47:4, 51:59—64, Ez 26 stb.). Az ítélet azonban még az idegen népek esetében sem utolsó szava Istennek. A próféták arról is tudnak, hogy Istennek üdvösséges szándékai is vannak a népekkel. A legismertebb hely ebben az összefüggésben És 2:2—4, amit Mik 4:1—3-ban még egyszer megtalálunk. Az utolsó vers szól a népek megítéléséről, de ennek az ítéletnek a célja nem a pusztulás, hanem a béke. Mert itt megint ügyelnünk kell a mispáth szó eredeti jelentésére: „... az ellentéteket elsimítani, megszüntetni .. a békétlenséget, viszályt, pert és háborúságot ember és ember, közösség és közösség között megszüntetni ... Vallásos értelemben az Isten és az ember között meglevő egyenetlenségnek, békétlenségnek a megszüntetése. A békétlenséget éppen a bűn és vétek okozza Isten és az ember ... között. A mispáth ennek a megszűntét kimondó isteni ítélet, végzés a sóféth, az «igaz Bíró» részéről" (vö. Pálfy, Zsoltárok 22k). Ilyen értelemben célja Isten ítéletének a béke közte és az ember, közte és a népek, nép és nép között! Ennek a békének a korszakában a népek is meghallják a Jeruzsálemből elindult igét és aszerint fognak élni. Nem Jeruzsálemen van a hangsúly, hanem az Isten igéjén. Ezt szem előtt tartva így hangzik És 2:4: „Békét teremt majd a népek között, megfenyítve sok népet. Ezek meg ekevasat kovácsolnak a kardjukból, kacrokat a dárdájukból. Nép fegyvert népre nem emel és háborúskodni nem tanulnak többé." A békének erről az aranykorszakáról beszél És 11:1— 9 is. Jeremiást különlegesen is a népek prófétájává hívta el az Isten (1:10). Azt a megbízást kapta, hogy ítéletre hívja a királyságokat és népeket. De az ítélet igéi mellett a megbocsátás igéit is hintenie kell, ahogyan ezt az „építs és plántálj" szavak jelzik. Elhibázott azért az a felfogás, amely szerint az idegen népeknek szóló üdvösséget jövendölő próféciák nem származhatnak Jeremiástól. Már a 3. fejezetben van egy igéret, amely És 2:2—4-re emlékeztet és arról beszél, hogy az idegen nemzetek összegyűlnek majd Jeruzsálembe az ÚR királyi széke köré (3:17. Vö. Pálfy, Jeremiás 1.57). Izráel pedig megtér Istenhez és ehhez a 9