Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. II. 25:15–52:34 (Budapest, 1969)

Az idegen népek Isten látókörében 25:15—38 és 46—51

Egy emberként sorakoznak ellened a harcra, Bábel leánya. 43 Hallotta hírüket Bábel királya: kezei elernyedtek, szorongás vett erőt rajta, vonaglás, mint a szülőasszonyon. 44 íme, mint oroszlán jön fel, a Jordán erdőségéből az állandó legelőre, de egy pillanat alatt elűzöm onnan és a kiválasztottat rendelem föléje. Mert ki fogható hozzám, ki idézhet meg engem és melyik pásztor szállhat szembe velem? 45 Halljátok azért az ŰR végzését, amit Bábelről hozott és gondolatait, amiket elgondolt a káldok országa ellen: Bizony széthurcolják őket, a legkisebb juhokat is, bizony megretten tőlük a legelő is. 46 A kiáltástól „Bevették Bábelt!" megrendül a föld, kiáltása hangzik a népek között. 1 9. v., 25:14, 51:27, Jel 17:16. —2 A 41—13. versek megfelelnek 6:22—24-nek, a 44—46. versek pedig 49:19—21-nek. A 41—43. versek csak azzal a különbséggel térnek el 6:22— 24-től, hogy ott az „északi nép" Jeruzsálem ellen vonult félelmetes hatalommal és harcizajjal. A történelem kereke tehát fordult egyet: Bábel, az egykori északi ellenség szerepet cserélt: a fenyegető hatalomból fenyegetett ország lett és most ellene támad az „északi ellenség". A történelmi igazságszolgáltatást látja ebben a szerző. A 44—46. versekkel az Edóm ellen mondott próféciában már találkoztunk (49:19—21), de eredeti helye itt van. Nem tekintendő túlzásnak, hogy a Bábel elestéről szóló hír eljut a föld minden népéhez és megrengeti még a földet is. Egyébként a 73