Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. II. 25:15–52:34 (Budapest, 1969)

Az idegen népek Isten látókörében 25:15—38 és 46—51

nek ezt a szakaszt. Az az érvelés azonban, hogy 25:19kk-ban nem szerepel azok között a népek között, amelyeknek ki kell inniok a harag serlegét, vagy hogy a földrajzi sorrendet a népek elleni próféciák között erősen zavarja — nem meggyőző. Az kétségtelen csupán, hogy egy későbbi szerkesztő egyeztette ezt a próféciát több más Damaszkusz ellen irányuló próféciával (vö. 50:30, Ám 1:4.14). Annak ellenére azonban, hogy ez a prófécia stílusában sem egységes, két gondolati egység világosan megkülönböztethető benne: a 23—24. versek panaszdal formájában egy már megtörtént eseményt tartanak szem előtt, a 26. vers pedig jövendölés Damaszkusz elestéről. Félelem és rettegés tölti el Hamat, Árpád és Damaszkusz lakóinak a szívét, „mert rossz hírt hallottak". Közelebbit ennek a „rossz hírnek" a tartalmáról nem mond a próféta. Volz és Nötscher az Északról közeledő ellenségre gondolnak, Bardthe és Rudolph pedig úgy vélekednek, hogy Damaszkusz kiürítésére vonatkozik ez a megállapítás. Szerintem azt akarja érzékeltetni a kijelentés, hogy a Damaszkuszra zúdult háborús veszedelem egész Észak-Szíriát megrendítette a sivatagtól a tengerpartig. A nagyot sejtető bevezetés után viszonylag szelíd hangú és tartalmú a Damaszkuszra vonatkozó prófécia. Ismert fordulatokban mondja el, hogy a lakosság elhagyja a várost. Ez is azt bizonyítja, hogy nem Jeremiás, hanem egy későbbi sokkal kevesebb költői tehetséggel megáldott szerző tollából származnak ezek a sorok. A 25. vers Damaszkusszal szimpatizáló szavai is sokkal jobban illenének egy damaszkuszi embernek a szájába, mint Jeremiáséba. Minden bizonnyal erre gondolt egy későbbi olvasó is és ezért toldotta meg még két verssel (26—27) Ám 1:4.14-ből és így legalább vallásos vonatkozást adott az egész próféciának. 54