Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. II. 25:15–52:34 (Budapest, 1969)

Az idegen népek Isten látókörében 25:15—38 és 46—51

fővárosát és a vidéki városokat, Izráelt pedig visszahelyezi jogos örökségébe. A második, szakaszban (3—6) „jajgatásra" és gyászra szólítja fel Ammónt (vö. 48:17), miközben Hesbónt Ammón városai közé sorolja. Már a jegyzetben megemlítem, hogy Hesbón móábi területen volt és nem tudunk arról, hogy akár csak átmenetileg is Ammónhoz tartozott volna. Talán inkább arra utal a próféta, hogy Hesbón korábban önálló városállam volt (Num 21:27k). A hadieseményeket itt sem részletezi a próféta. Gúnyos hangnemben mondja el a „pusztító" megérkezését, a zsákmányul ejtett istenképnek és foglyoknak a deportálását. A 4. vers kiegészíti az 1. versben elhangzott vádat azzal, hogy Ammónnak azért is el kell pusztulnia, mert elbizakodott. Míg Móáb hegyi erősségeiben bizakodott (vö. 48:7.14), addig Ammón a Jabbók-völgy termékenységében és kincseiben bízva azt hitte, hogy a világ bármelyik népével fel tudja venni a harcot, országába nem tudnak betörni és nyugodtan vállalkozhatik országa határának a kiterjesztésére. A „szófogadatlan leány" megszólításban minden bizonnyal utalni akar a próféta arra, hogy Ammón rokonnép Izráellel, illetve Sión leányával. De a prófétának az az univerzalista felfogása is benne rejlik ebben a megjelölésben, hogy Istennek az idegen népek sem fordíthatnak felelőtlenül és így büntetlenül hátat. Az ŰR kihúzza lába alól a talajt, elveszi az emberi „támasztékokat" (vö. Ezs 3:lkk). így jár Ammón is. Az Istentől való páni félelem miatt szétszóródnak a világban. Az utolsó 6. verssel kapcsolatban nehéz eldönteni, hogy 48:48hez hasonlóan a végső időkre kell-e vonatkoztatnunk. Vagy pedig arra utal, hogy Ammón fővárosa a 3. században újból felvirágzott Ptolemeus Philadelphus uralkodása idején, akiről a nevét is kapta (Philadelphia). Ha azonban arra gondolunk, hogy milyen ellenséges magatartást tanúsított Ammón a Makkabeusháborúk idején is (IMak 5:6.30—43) Izráel iránt, valószínűbbnek tűnik a 6. vers eszkatológikus értelmezése. Jeremiás ebben a versben is hangoztatja tehát azt a teológiai alapmeggyőződését, hogy minden nép sorsa jóra fordulhat, ha átment az isteni ítéleten és az őszinte bűnbánat útján elérkezett az igazi istenfélelemre. 46