Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. II. 25:15–52:34 (Budapest, 1969)

Az idegen népek Isten látókörében 25:15—38 és 46—51

században is igen feszült volt a viszony a két nép között. Szinte természetes, hogy az állandó feszültség következtében a prófétai irodalmat a késői zsidóság alaposan átdolgozta és az itt található, az Ótestámentom szellemének erősen ellentmondó toldalékokkal látta el. A Móábról szóló prófécia keletkezési idejét éppen ezért nem tudjuk közelebbről megállapítani. Rudolph (Jer 238kk) úgy véli, hogy a prófécia jeremiási részeinek a 605-ös esztendőben kellett keletkezniük. A prófécia ugyanis azzal számol, hogy az ellenség északról tör Móábra. Ebben az esetben pedig Nebúkadreccar egyiptomi hadjáratának az évére kell gondolnunk. Ez az érvelés azonban erre a próféciára vonatkozólag nem meggyőző, hiszen Jeremiás már 1:14-ben, 4:6-ban és egyebütt is mindig ,,az északi veszedelemről" beszél, tehát egész prófétai küldetésének a középpontjában áll ez az elképzelés. Minden további nélkül gondolhatunk a 601/600-as évekre is, amit alátámaszt még az a tény is, hogy a jövőre vonatkozó és nem már beteljesedett próféciával van dolgunk ebben az esetben. A különböző betoldásoknak a korát még nehezebb volna meghatároznunk. Minden bizonnyal nem egy időben keletkeztek, hanem az istentiszteleti használatnak megfelelően különböző korokban, kb. az 5. és 2. század közti időkben. Annak ellenére, hogy a betoldások nemcsak a stílus egységét, hanem a gondolatmenetet is sokszor áttekinthetetlenné tették a Móábról szóló eredeti jeremiási próféciában, világosan felismerhető a szerzőnek az a szándéka, hogy az 1—28 versekben Móáb pusztulását írja le, a 29—47 versekben pedig arra a kérdésre ad választ, hogy mi okozta Móáb végzetét. AZ ELLENSÉG BETÖR AZ ORSZÁGBA (1—6) Prófétai „jajszó" vezeti be a Móábra vonatkozó isteni ítéletet. Még nem következett ugyan be az ítélet végrehajtása, de a próféta tudja Isten közlése alapján, hogy a „végzés" kimondatott és mivel ez Istennél megmásíthatatlan, azért beszél a próféta múlt időben (perfektumokban). Hiszen, amit más halandó ember még nem is sejt, azt a próféta már megtörténtnek lát és hirdet meg. Ezért próféta! 36