Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. II. 25:15–52:34 (Budapest, 1969)

Az idegen népek Isten látókörében 25:15—38 és 46—51

tudósok szerint ez a város azonos volna Gáza városával és az 1. v. erre utalna. A két város azonossága azonban igen kétséges és meg kell elégednünk azzal, hogy nem tudjuk, milyen történeti eseményre utal a fejezet szerzője. A felirat minden bizonnyal későbbi toldalék, de magának a 47. fejezetnek a hitelessége, vagyis jeremiási eredete ellen magából a szövegből semmiféle érv nem hozható fel. Maga a költemény látomásszerű képpel kezdődik („Íme"): az észak felől betörő ellenséges hadsereget megáradt folyóhoz hasonlítja a próféta, amelynek vadul hömpölygő hullámai elárasztják az egész országot. A menekülők jajgatása és a bevonulók harcizaja egyetlen zűrzavarrá vegyül. Reng a föld a lovak patái alatt, dübörögnek a harcikocsik, zúgnak a kerekek. Az ország lakosságát páni félelem fogja el. Mindenki csak magával törődik, és még gyermekeik sorsa sem érdekli az apákat! Találóan jellemzi a próféta a félelem hatalmát, amely minden más érzést kiöl az emberekből. Segítség azonban nincsen sehol. Nem kíméli az ellenség Tírus és Szídón városát sem. Tehát a filiszteusok leverése azt a célt szolgálja, hogy halálos csapást mérjenek a föníciaiak két nagy tengeri erődítményére: Tírusra és Szídónra. A filiszteusokat „Kaftór" szigete „ivadékának" mondja, mert a se'érít szó itt nem maradékot, hanem utódokat, ivadékot jelent (vö. Gen 45,7; 2Sám 14,7, Ez 25,16). Am 9,7-hez hasonlóan Kaftór szigetét mondja a filiszteusok hazájának, amit a kutatók egy része Kréta szigetével azonosít, mivel Zof 2,5-ben a filiszteusok a kerétím-e 1 együtt szerepelnek. Az egész invázió mögött Isten van, az ő ítéletének a napja tört rá Palesztinára. Ezért nem tud senki elmenekülni. És ahogyan egykor Palesztinába hozta a filiszteusokat Kaftór szigetéről (1200 körül K. e.) és az a nép adott nevet ennek a földnek, úgy törli most el őket a föld színéről. A mááodik szakaszban (5—7) párbeszéd formájában maga a próféta beszél a gyászoló filiszteus városokkal. Halálos csend és gyász tölti el az országot. De teljesen hiábavaló minden gyász és a vadul fölcsengő panasz! Hiábavaló, ha az akkori szokásoknak megfelelően véres csíkokat hasítanak a testükbe! A válasz a filiszteusok panasza és kérdése: Meddig gyilkol még az Űr kardja 29