Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. II. 25:15–52:34 (Budapest, 1969)

Ne menjetek Egyiptomba! 42:1—22

Nebúkadreccar az összes egyiptomban élő zsidókat magával vitte Babilóniába. Elephantíne leletei azonban másról tanúskodnak. Nebúkadreccar egyiptomi bevonulásáról szóló jövendölését összekapcsolja Jeremiás egy szimbolikus cselekménnyel, amelynek a mélyebb értelme az akar lenni, hogy a babilóniai nagykirály, aki elől a júdabeliek el akartak menekülni, Egyiptomban is megjelenik és éreztetni fogja hatalmát. A cselekmény maga rendkívül érdekes. Ez a határváros, amely egyúttal határerődítmény is volt (vö. 43:7), már magában véve is azt jelképezte, hogy a babilóniai királynak semmi sem tud ellentállni. Jeremiás azt a feladatot kapja, hogy néhány honfitársának a jelenlétében a fáraó palotájának a bejáratánál pár darab követ rejtsen el a lépcsőzet vakolása alá. A cselekmény értelmét a magyarázó szavakból megtudjuk. Ezeken a köveken fogja Nebúkadreccar király felállítani baldachinnal bevont hadvezéri sátorát. A kitelepülteknek az a reménysége tehát, hogy Egyiptomban nem éri utol őket a háború, éhínség és pestis, hazug reménységnek bizonyul. Hiszen, ha ezt a határerődítményt már elfoglalta a babilóniai király, akkor semmi sem tudja feltartóztatni. Az egész világot lángba boríthatja, ha akarja. Az egyiptomi istenek sem tudják ebben megakadályozni. Ügy látszik, Jeremiásnak nem imponáltak a fáraók hatalmas templomai. Ezeket a templomokat hamuvá égeti Babilónia királya, az istenszobrokat pedig mint trófeákat viszi magával székhelyére. A napistennek, Re-nek a híres szentélyét sem kíméli meg Nebúkadreccar Heliopolisban (Bét-Semes), pedig az itt említett kőszobrokból (obeliszkek) egy még ma is megvan és hirdeti az egyiptomi birodalom egykori nagyságát. Az ókor embere mindig megcsodálta ezeket a helyeket és alkotásokat. Nebúkadreccar alapos munkát végez majd. Ahogyan a pásztorok megtisztítják a tetvektől ruhájukat, úgy tetvészi majd ki a babilóniai király Egyiptomot és „bántatlanul kivonul onnan". De ki is állhatna az útjába, amikor Isten „szolgájaként" végzi megbízatását, tehát Isten ítéletét hajtja végre?! Jeremiás ezzel a teológiai értékelésével és történetértelmezésével megfosztotta honfitársait mindazoktól a naiv emberi reménységektől, amik Egyiptomba sodorták őket. A lépcső vakolata alá rejtett néhány kő csodálatosan prédikálja, hogy a történelem kerekeit Isten forgatja és nem a naiv reménységek. 15< 227