Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. II. 25:15–52:34 (Budapest, 1969)

Ne menjetek Egyiptomba! 42:1—22

szinte teljesen elpusztult! Mindig népe mellé állt és azok mellé, akik hűségesek voltak Istenhez és hazájukhoz. Ezt a mostani szegényes és gondokkal terhes életét fölcserélhette volna egy nagyon megbecsült és gondtalan élettel ott a távoli világvárosban, Bábelben. De hazájában maradt, mert szerette, neki akart segíteni élete utolsó órájáig. És most meg kell érnie, hogy honfitársai ezt az általa annyira szeretett hazát akarják elhagyni. Mert úgy látják, hogy nem az ígéretnek, hanem a rettenetnek és borzadálynak a földje már. Kérésük alapjában véve váratlanul hangzik el a prófétához, hiszen a katonatisztek vezette csapat már régen döntött és az Egyiptom felé vezető úton halad (41:17). De talán a határon mégis megdöbbentek tettük súlyától. El szabad-e hagyniok ezt a földet, melyet az ŰR adott őseiknek? Emberi félelem és az Istentől való félelem viaskodik bennük. Ebben a lelkiállapotban fordulnak tanácsért a prófétához. Nem is annyira személyes véleményére kíváncsiak, mint inkább Isten akaratát akarják megtudni tőle. A próféta és pap közvetítő Isten és az egész nép között és ha „baj van", akkor megkeresik a ,.közvetítőt". A szándék magában véve jó és nemes. Ezt Jeremiás is tudja. Csupa jószándék tölti el ezeket az embereket is, amikor a prófétához mennek tanácsért és arra kérik, hogy imádságban tudakozza meg Istentől, mi a teendő. De Báruk azt is jól jellemzi és érzékelteti még a szóhasználatban is, hogy mennyire nem tudják legyőzni ezek az emberek saját emberi elképzeléseiket és mennyire nem tudják akaratukat és elhatározásukat az Isten akarata és utasítása alá rendelni! A birtokos személy ragok váltakozásából az tűnik ki, hogy nemcsak „kegyességük" hajtja őket a prófétán keresztül Istenhez, hanem a hasznossági szempontok is. A prófétáról tudják, hogy egészen szoros kapcsolata van Istennel. Ezért mondják neki, hogy a „te Istenedet" kérdezd meg. Jeremiás azonban korrigálja őket válaszában, amikor azt mondja, hogy „a ti Istenetek az ŰR" és ő maga sohasem mondja: „Az én Istenem!" Jeremiás ígéretet tesz nekik, hogy választ kér Istentől és ezt a választ az igazságnak megfelelően és teljes egészében megmondja nekik (4. ν.). A katonatisztek pedig megígérik a maguk részéről, hogy megfogadják Isten utasítását, bármilyen legyen is az (5k. v.). Nincs okunk kételkedni abban, hogy ebben a pilla221-