Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. II. 25:15–52:34 (Budapest, 1969)

Jeremiás az ostrom alatt 37:1—38:28

Jeremiást is. Ez a büntetés egyenlő volt a halállal a már egyéb­ként is éhező és testileg legyengült próféta számára. Ettől fogva raboskodik a próféta egészen Jeruzsálem elestéig. De a fogságnál is fájdalmasabb volt számára, hogy hazaárulónak tartották őt, aki olyan forrón szerette népét! Cedékiás megmenti a prófétát (37:17—21). Megrendítő jelenet­ről tudósít Báruk ebben a szakaszban. Cedékiás király kilátás­talan helyzetben van. A babilóniai hadsereg újból körülzárta (vö. Ez 30:21) a várost, ahogyan a próféta megjósolta. A nemzeti próféták hazug jövendölései nem teljesedtek be. Kihez forduljon most a király, aki ugyanakkor saját minisztereiben sem bízhatik már, sőt fél tőlük. Nincs más mentsvár, mint Isten és prófétája, Jeremiás! Tehát nem a próféta sorsa indította meg a királyt — aki esetleg mindeddig nem is tudott Jeremiás sanyarú sor­sáról —, hanem saját gondjai és kétségei késztették az itt leírt lépésre. Titkon palotájába hívatja Jeremiást és négyszemközt kérdezi meg tőle, hogy „van-e igéje az Ürtól?" Maga Cedékiás is tudja, hogy milyen választ kap a prófétától, de nem akarja elhinni. Jeremiásnak azonban tényleg nincsen „más igéje" a király szá­mára, mint amit egyébként is ismer már (vö. 37:8), hogy a babi­lóniai király kezébe kerül. Cedékiás típusa azoknak a vallásos embereknek, akik a saját ké­pükre formálják istenüket. Cedékiás ingadozó jellem. Olyan Isten­ben hisz tehát, aki ugyanúgy ingadozik, mint ő és újra meg újra megváltoztatja döntését! Hogy ez a beszélgetés a próféta és király között „titokban" folyik le, maga is jellemző fényt vet a szeren­csétlen uralkodó szánalmas helyzetére. Annyira fél a háborús párt embereitől és saját minisztereitől, hogy nem mer azok tudtával beszélni a prófétával. Legkevésbé mer valamit is tenni a Jere­miást ért jogtalanság és igazságtalanság megszüntetésére. Jeremiás válasza világos. Isten nem változtatja meg döntését. Nincs tekintettel a próféta saját helyzetére, a nyomorúság sem töri meg és nem teszi gyávává. Kimondja a meztelen igazságot, amely a király maradék reménységét is megsemmisíti. Mindezek ellenére meg kell látnunk ebben a jelenetben, hogy a királj " - - >rófétát Jeremiásban. Csak akkor 200­személyes nyomorúságát

Next

/
Thumbnails
Contents