Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. II. 25:15–52:34 (Budapest, 1969)

Jeremiás az ostrom alatt 37:1—38:28

22. ν.), legalábbis az a körülmény, hogy ismerte a királyi palota helyiségeit, raktárait (11. v.), azt jelenti, hogy nem katonatiszt volt. —24 37:13. — 25 Egyébként tanúk előtt szívesen tesznek esküt. — 26 És 57:16. — 27 21:1—10, 34:2—7, 37:8.17, 38:2. — 28 Egyesek tehát megfogadták a próféta tanácsát: 39:9, 52:15. A „gúnyt űzés" nemcsak a gúnyolódást jelenti, hanem a tettleges bántalmazást is: vö. Ex 10:2, Bir 19:25, lSám 31:4. — 29 A palota asszonyai a győztesé lettek és most korábbi uraikat gúnyolják és vádolják. — 30 37:21, 39:14. A 37. fejezettel új szakasz kezdődik Jeremiás könyvében: tudósítás a próféta bizonyságtételéről Jeruzsálem ostroma alatt, valamint annak elfoglalása és elpusztítása (587) után (37:1—44:30). Általános a vélemény, hogy Báruk tudósításai ezek, aki az utolsó próféciát kapja mesterétől (45:1—5). Félreértenénk azonban Báruk szándékát, ha azt hinnénk, hogy csupán életrajzi szempontok érdekelték. Báruk nem életrajzíró, hanem a próféta tanítványa, aki arra figyel, hogy milyen utat járat meg Isten ezekben a tragikus években magával a választott néppel és prófétájával. Jeremiás Isten intő jele az engedetlenségnek és szenvedésnek a kellős közepében. Mert a prófétát és annak tanítványát sem kíméli meg Isten a szenvedésektől. Ugyanakkor szeretetét és hűségét is bőségesen megbizonyítja rajta: megőrzi minden veszély közepette és hirdetheti népének az utolsó pillanatig Isten igéjét, hogy — menthetetlenné tegye. Cedékiás tanácsot kér Jeremiástól (37:1—10). Jójákím tekercségetése (604) és a most következő események között jelentős idő telt el. Ezért az 1. vers a történelmi helyzetet rajzolja meg. Cedékiás, Júda utolsó királya lett közben a trón birtokosa, mert Nebúkadreccar őt ültette a trónra. Báruk véleménye rendkívül negatív Cedékiásról és kormányáról. Az elmúlt évek súlyos eseményeiből sem a király, sem tanácsadói, sem a nép nem tanult semmit. Emlékeztet arra, hogy Cedékiás Nebúkadreccarnak köszönheti királyságát és éppen az ő hitszegése miatt került Júda életveszélyes helyzetbe. Lényegében nem volt Cedékiás rosszindulatú uralkodó, inkább gyenge akaratú és szerencsétlen. Olyan politikai irányzatot és kormányt örökölt, amely súlyos teherként nehezedett rá is. Nem volt ellenséges a magatartása sem az Isten igéje iránt, mint Jójákímé. Jeremiást ismételten hívatta és tanácsot kért tőle személyes és állami ügyekben egyaránt, amit Jójákím sohasem tett volna 197-