Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. II. 25:15–52:34 (Budapest, 1969)

A könyvtekercs 36:1—52

A király elégeti a tekercset (36:21—26). A király magatartása igazolta a miniszterek aggodalmát. A jelentés meghallgatása után Jehudíval elhozatja a tekercset a kancellár szobájából és felolvastatja miniszterei jelenlétében. A miniszterek feszülten figyelik, hogy milyen hatást gyakorol a tekercs tartalma a királyra. A királyt hidegen hagyják a próféta igéi (24. v.). Fölényes és bántó nyugalommal vágja le a már felolvasott tekercs darabjait és beledobja az előtte égő kályhába, míg az egész tekercset ilyen módon el nem égeti. Báruk csak azt említi meg tudósításában, hogy „szentségtörés" történt itt Isten igéjével, aminek a láttán meg kellett volna rettenniök és a ruhájukat is meg kellett volna szaggatniok mindazoknak, akik tanúi voltak a jelenetnek. Néhány miniszter megkísérelte ugyan, hogy visszatartsa a királyt Isten igéjének ilyen kigúnyolásától, megvetésétől, de hatástalan volt a közbelépés és nem is volt elég határozott (25. v.). Jójákím sohasem felejtette el Jeremiásnak 22:13kk megállapításait és Jeremiást személyes ellenségének tartotta. Csak így érthető, hogy nem elégszik meg azzal, hogy megsemmisítette a tekercset, hanem elfogatási parancsot ad ki Jeremiás és Báruk ellen. A rövid megjegyzésben: „De az ÚR elrejtette őket". Báruk azt jelzi, hogy a király nem számolt valódi ellenfelével, az Istennel, aki ezúttal is megtartotta a prófétának adott ígéretét (1:19) és megvédte királyi ellenségének a gyűlöletével szemben is. Ez a megállapítás nincs ellentétben a 19. vers tartalmával, hiszen Isten mindig embereket használ fel jó terveinek megvalósításához. Báruk Isten gondviselő szeretetét tehát joggal látja meg abban, hogy maguk a miniszterek arra hívták fel, hogy alaposan rejtőzzenek el. Nem tudjuk, meddig rejtőzködött Jeremiás és Báruk a király elől. 35:lkk szerint újból nyilvánosan működik Jeremiás Jeruzsálemben Jójákím uralkodása alatt, tehát a királyi hatalom sem volt képes megsemmisíteni és elhallgattatni Isten igéjét, illetve prófétáját. Jeremiás ítéletet hirdet a király ellen és újból lediktálja beszédeit (36:27—32). Isten nem hagyja válasz nélkül Jójákím király gonosz eljárását. Nem sújtja azonban le semmiféle villám és nem jelenik meg a falon semmiféle „menetekel" sem (vö. Dán 191-